Tevattok!
Tudom, shame on me, mert kihagytam 5 napot, és nem frissítetem ezt a szerencsétlen blogot. Igazából elindult a mókuskerék, ahogy szokták volt mondani. Az egész hét csak az egyetemről szólt, mint olyan, és ez nem egy lélekmelengető, de főleg nem túl érdekes dolog.
Reggel 6:30kor fel, nehezen bootol a rendszerem, igazából még a Boulevard Roi René-n a suli felé sétálva is alszom, Gauloises barátom próbál élesztgetni. De előtte még mást is csinálok: hazai ízek után kutatva találtam magyar akácmézet, ami nem biztos hogy igazán tisztán magyar, legalább is a mienk jobb, de most ezt eszegetem reggelire. Benn a suliban előadás előadás hátán, 120 perc egy darab belőle, közte nagylelkűen 5 per szünet. Ez igazából arra sem elég, hogy 1 cigit elpökjek a kettő között, vagy 1 kávét, márpedig muszáj, mert annyira unalmasak, hogy tökéletesen meg tudom magamon figyelni az elalvási folyamat tüneteit. Elsőnek csak a szem fókusza veszik el, nézek, csak már üres a tekintetem…ezek után nem sokkal sötétedik a kép---ilyenkor vagyok csíkszemű, és közben szakadozik a tanár hangja…utána pedig jön a fej le-le hanyatlik, és végül ott marad, hangokat már nem hallok, majd jön az izmok elengedése, megrándulok, és már alszom is édesenJ Ezt a múlt héten megcsináltam, ezen a héten szerencsére nem.
Annyira elfáradok, hogy az hihetetlen…nagyon kimerítő, hogy mindent át kell fordítanom magamban magyarra, hogy értelmezni tudjam….amúgy kábé ennyit az egyetemről, nem szeretem, de az oktatás sokkal gyakorlatiasabb, mint a magyar, pl. külkereskedelmi technikákból éppen egy kamion árúmenetlevelét tanultuk meg kitölteni….csütörtökökön meg elkövették az első pénzügy-számvitel órát ellenünk, hát mit ne mondja, nagy élmény volt..rögtön kellett venni egy könyvet, amiben szerepel az, hogy Franciaországban a bevételi és kiadási oldalnak milyen könyvelési kategóriái, tételei és altételei vannak, illetve mi ezeknek a kódja. De legalább megtanítanak könyvelni..igaz, sosem érdekelt, de még hátha jól jön.
A tegnapi nap, azaz péntek volt a legfaszább. Addig nagyon nem volt jó kedvem, mert végig esett ez a kibaszott óceáni eső, amit utálok, meg amúgy sem vagyok még túl jól, de pénteken kisütött a nap, és elmentünk „osztálykirándulásra”. Igaz, hogy a többiek már 1 hete tudták, és olyan rendesek voltak hogy nem árulták el, de én még attól őszintén örültem neki! Biztos meglepetést akartak:-)
Viszont jó fejek voltak utána, mert kivittek kocsival, (itt minden egyetemistának van kocsija, csak a külföldieknek nincs. Gyász.) nem kellett buszoznunk, és hallgathattunk jó kis francia ditto zenét….
Tényállásilag, ugye, a Cointreau (ejtsd:koántró)gyárba mentünk, gyárlátogatásra!!!!!!!!!! Aki nem tudná, mi ez a márka, annak hadd tárjam nagyra ismeretei tárházának kapuját: na, hogy magyarázzam ki magának, szóval a Cointreau egy világszerte ismert SZESZ, egy rövidital, egy 40%-os likőr, amit régen, a múlt században amerikai elnökök, filmcsillagok, európai királyi családok és államfők fogyasztottak (ezt a promóanyagból szedtem), na meg most a Bálintbácsi:-)
Ez egy kifejezetten angersi márka, egy helyi faszi, valami Cointreau-nak hívták, szal ő kevert össze mindent, meg 1 csomó narancsot hagyott megrohadni, és megfőzte utána őket, no, én nem tudom, de 1850 körül rájött a receptre, és azóta az ő leszármazottai viszik a bizniszt.
Ezt isszák tisztán (straight), meg jéggel, meg leginkább koktél alapanyagnak használják, mert az divatos és trendi. És az egésznek egy speciális fajta narancsnak a héja adja az aromáját, amit még zölden főznek bele ebbe a mennyei szeszbe.
Egy ilyen speciális narancsbőrke véletlenül a zsebemben maradt, a fenébe, csak otthon vettem észre, pedig szívesen visszavinném a múzeumba:-) De jó illata van itt a szobámban…..
Szóval végigvezettek minket ezen a nagy főzdén, láttuk a gyártási folyamatot, a régi lepárlót, ami már csak díszből van, mert a régi bronzüstöket már nem használják, minden rozsdamentes most már. Ugye, a Zúnió miatt, leginkább. Úgy képzeljétek el, hogy ez egy 45.000 négyzetméteres gyár , és láttam vagy 20 db 5 méter magas 3 méter széles nagy üstöt, amelyekben mind bugyogott a nedű….rögtön otthonra gondoltam, egy két alkoholproblémákkal küzdő barátomra, nekik is milyen öröm lenne ezt látni:-)
…..jó illat is volt, nekem legalábbis tetszett, Judit meg kiment hányni, pedig a többi csoporttársam is jól bírta. Utána végignéztük a palackozási-cimkeragasztási-kartonbarakási folyamatokat, minden automatizálva volt, még sose nem láttam ilyet, érdekes volt.
Mindezek után következett a legvidámabb rész: a gyár saját bárjában a mixer csinált nekünk finom koktélokat, és ingyen pénzért lehetett inni egy finomat. Ez a Cointreauversial (értitek a szóviccet: controversial, baszkikám) nevű koktél volt, ami elég ütős volt, de mindenki ivott, a sofőrök is, majd Juditot összekapartuk az utcán és hazajöttünk.
Utána is volt Hungarian Corner, de csak 1 jóéjtpuszi sört ittunk Jocóval, beszélgettünk, aztán kis edzés után fürdés, alvás.
Ma meg voltunk a tajvani csajnál és a barátjánál ebédre, de olyannyira marasztaltak minket, hogy csak fél 8ra értünk vissza Angersba. Az egészet röviden egy gasztronómiai kirándulásként lehetne leírni, de erről majd holnap, mert itt a parkban hideg van, és sötét, és amúgy is meg vagyok fázva, meg nem akarom hogy aktuális legyen a nóta:
"cigánysoron nem merek eljárni,
sok a feka, meg találnak verni..."
Á bientot!
