e!

Ismét jön a heti beszámoló, nincs menekvés: a héten lényegében lébecoltam, nem sok munka volt, azt is jó elosztottam az 5 napra, hogy nehogy meg keljen terhelnem magam. Amikor volt meló, akkor viszont csőstül jött, fél órás határidejű fordítások, árajánlatok készítése......ja, ilyet már csinálok én is, egyedül....el kell mennem a gyárba, a tervezőirodákba, és ott meg jól kikalkulálják az árat, én meg lefordítom magyarra az árajánlat szövegét.

Amúgy sok érdekes dolog nem volt. Szerdán megkérdezték, hogy el tudok-e menni-e Nantesba, a reptérre, az egyik kollegámat hazahozni: MOndtam, hogy hogy a villámba ne, legaláb kocsikázok, addig sem kell benn ülnöm az irodában. Az igen kimondása utáni pillanatban gondoltam arra, hogy oké, de én még sosem voltam Nantesban, nem ismerem, a térképem meg Angersban hagytam. Hát mindegy, lepereg, majd megoldom valahogy. Kértem egy GPS-t, de azt meg nem lehetett bekapcsolni, szóval maradtak a megérzések,meg a szenzorálás.

Elindultam, 13:00kor már ott is voltam (autópályán kentem neki rendesen) aztán ott meg elvesztem minden igyekezetem ellenére, ugyanis fogalmam sem volt hol a reptér, és egyáltalán moss mi van. Nantes 1 millió lakosú város, szépen bebarangoltam. MIndig megálltam, kérdezgettem az embereket, mi a helyes út, és szerencsére mindenki másfélét mondott. Persze atom rossz helyen kerestem, a város másik végén indultam neki.....mondtak mindent, a legegyszerűbbnek a körgyűrű tűnt, a belvárosban csak mégjobban elvesztem volna. A körgyűrű 24 km hosszú (ebből látszik milyen nagy a város) és hát meg is leltem. ELőtte viszont még átmentem egy olyan hídon, mint a mi hatalmas kőröshegyi viaduktunk...ennek itt legalább volt értelme, mert a házak és a Loire felett vitte az utat.

Meglett a kollega is, kicsit várt rám, az 50 perces bóklászásom miatt, de nem sokat, mert időben indultam el, hiszen tudtam jól, hogy nagyon el fogok veszni.

A másik érdekes dolog a héten: péntek délután a nagyfőnökök éppen a mi irodánkban kávézgattak, beszélgettek, én is igyekeztem bekapcsolódni illetve barátságosan mosolygni hogy bizalmat keltsek bennük :-)

Ez sikerült is, megkérdeztek a jövőbeli terveimről, mondtam hogy én szeretnék nekik dolgozni szeptembertől, ismét megerősítették, hogy az fasza lenne, ők is örülnének neki, mert jól tudok magyarul. De ez a nagynagy Főnök, a vezérigazgató kompetenciája, ő dönt majd rólam. De ők támogatnak. Zsír. És mondták, hogy jó lenne ha joban megismerném a gyártást, a szerszámokat és a legnagyobb ügyfeleket, szóval ha van kedvem, akkor elkísérhetném a kereskedelmi igazgatónkat egy üzleti útjára Dél Franciaországba! MOndom jó, mikor, majd nyárom vmikor? Nem, most hétfőn, hajnali 6:30kor indulunk, szerdán érkezünk.

Tehát kedves feleim és gmailen velem munkaidőben csetelő szintén naplopó barátaim, csütörtökig nem leszek elérhető, ugyanis a napos és gyönyörű dél Franciaországban leszek.c A cég fizeti a hotelt is, és kapunk egy fekete Audi A6-ost, újat, 3.0 V6 TDI-t, merthogy bizniclájf és a megjelenésre adni kell, meg mégsem vezethetünk több mint 1000 kilométert a szakadt kis Peugeottal.

Szóval kurva jó lesz, már nagyon várom. Megismerjük majd egymást jobban majd a ker. igazgatóval, ami jó, mert ő a főnök jobbkeze. A kommunikáció az érdekes lesz, mert ő egy szót sem tud angolul, én meg franciául nem vagyok vmi nagy májer, de majd valahogy megértetem magam. A tárgyalásokon meg csak ülve kell kussolnom, és figyelnem. Az megy.

Ezt a jóhírt este erősen megünnepeltem jóképességű orosz és lengyel barátaimmal. A szokásos, gitározós-éneklős leittasodás. Jó volt na! Szombaton még enyhén ittasan meglátogattuk ukránékat, akik a város túlsó végén vannak. Ott már elkezdtek vedelni, én csak 1 bébisört ittam, mert kocsival voltam.

Aztán én is szomjas lettem, így haza, kocsit leraktam sztenderre, és már koradélután nekiálltunk. Kinn ittunk a koli lépcsőjén, és mindenkit aki arra járt meginvitáltunk egy pohár viszkire: Sok mindenkivel beszélgettünk.....vicces volt, hogy miylen barátságosan beszélget egymással egy lengyel, egy orosz egy ukrán, és egy vietnámi, no meg 1 magyar...nagyot néztek volna a politikusok! A szovjet elnyomók és a demokratikus országok fiataljai, valamint e diktatúrában élő vietnami srácok milyen jól elvannak egymással. Tök érdekes volt a vietnámi arccal dumálni, mert egy csomó mindent nem tudtam az országáról, és a háború után leragadtam, nem vágtam, mi történt azóta velük.

De Rambot nem ismeri. Ott nem vetítették . Vajon miért? :-)

Aztán ahogy leszállt az este, kezdett szétborulni a buli...jöttek vmi mexikói lányok, velük dumáltunk, de elhúztak hamar, mert már nagyon részegek voltunk. Aztán a srácok kidőltek, én megint survivort játszottam, telefonközpontosat is, eltelefonáltam az összes pénzem, de legalább hallottam a hangját annak, aki hiányzott. Aztán hívtam Ninát, már jól kiröhögött ahogy meglátott. Szép voltam biztos. Vele még beültünk egy sörre egy kocsmába, de azt már nem kellett volna, mert az tette fel az i-re a pont. Már addigra se nagyon tudtam felfogni a külvilágot,már nem arra válaszoltam amit kérdeztek, de addigra már nagyon megfáradtam, szóval már 1kor hazajöttem, hazakisértek a barátnőjével, mert nem mertek egyedül elengedni, aztán mentek vissza inni tovább.

Ilyen volt ez a hétvége...most atól eltekintve hogy szétesik a fejem a csúnya másnaptól, amúgy fel vagyok dobódva, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz az út. Majd fényképezek sokat. És ma már június elseje van, ami azt jelenti hogy már csak 8 hét és otthon!!!!!!!!!!!!!!! Hurráá!

csoki