Szeretett pajtásaim!

Eljött az, amire vártam:

Csütörtökön reggel a vezérigazgató úr behívott magához az irodájába, én enyhe torokgombóccal érkeztem, bár azért titkon sejtettem hogy miről lesz szó. Leültetett a kényelmes bőrfotelébe (szivarral és viszkivel viszont nem kínált, ez zavart egy kicsit :-) és elmondta, hogy nagyon elégedett a munkámmal, látja hogy sokat dolgozok, motivált vagyok, és hetente átlagban 4 tárgyalást tudok szervezni, ami a duplája az elvárt szintnek, jól kommunikálok, és jól együttdolgozok a pesti emberünkkel stb...ott fényezett ösze-vissza, én meg zavartan mosolyogtam, de már megnyugodtam, ennek már rossz vége nem lehet. És a fényezés végén megkérdezte, hogy én hogy képzelem a jövőmet: Elmondtam szépen őszintén hogy szept. 15-ig tutira nem érek rá, mert francia pótvizsga, otthon halálbaszopatós szigolat, meg pár vizsga szept elején, aztán utána szabad vagyok, de van még egy évem Veszprémben, de azt megoldjuk okosba majd valahogy mert már csak pár tárgyam van vissza, és a diplomám 80%-a már rég elkészült, szóval én szept. 15-től készen állok akármire, csak szükségem lesz januárban és júniusban pár hét szabadságra, hogy a vizsgáim letehessem.

Erre ő kibökte, hogy ő azt szeretné, hogy a továbbiakban is dolgozzak a cégnek, Budapesten, és mit szólok ehhez. Erre rögtön rávágtam, hogy ezer örömmel, és nagyon örülök a lehetőségnek blabla...meg az összes udvariaskodó faszság.

Aszonta, hogy remek, szept 15-től kezdek, Butapesten. A szabadságokat megadja, a további részleteket, a fizut és a juttatásokat még júliusban lefixáljuk, mert hát mosolyogva megegyezte, hogy én már Pesten nem gyakornok leszek, hanem a cég állandő, főállású manágere, tehát új munkaszerződést kötünk :-)

Ejj, mondom, csuhajja...ebből szárazkiflievés és aluljáróban alváss azért csak nem lesz, ha már csak a francia minimálbérből indulunk ki...amit mondjuk egy takarítónő kap itt......én meg októbertől ha ügyes leszek és az Isten is megsegít, akkor már diplomás ember leszek. Olyan vigyorogva sétáltam ki az irodájából, mint az eccerű lány a diszkóból, akit baszni visznek :-)

Utána, kora délután pedig beállított az egyetemi szakvezető nénink, lecsekkolni, hogy hogyan dolgozok, és mi a stájsz velem egyáltalán. Ilyen ellenőrző látogatás volt. Ennek örültem, mert legalább így beszélhettem ezzel a tetves ribanccal a pótvizsgám ügyéről, hiszen az e-mailjeimre baszott válaszolni. A nőt zsigerből utálom, szerintem ez az érzés kölcsönös, de amikor a főnök előadta neki, hogy menniyre meg van velem és a munkámmal elégedve, a néni egyből csöpögős, mézes-mázos aranyoskámra változott....a fattyú. A főnök egy negatív dolgott mondott rólam, ebben maximálisan igaza van: a franciatudásom gyenge, és ezen sürgősen változtatni kell. És ebből következik az is, hogy nem eléggé integrálódtam be a munkahelyi közösségbe. A nyelvi problémáim miatt is, meg a főnök szerint ilyen az alkatom.....szerinte intravertált vagyok........haha, én? :-) hát kurvára nem, de ő ezt nem vágja, biztos azért mert még nem látott az Eszpresszóban a színpadon táncolni:-) Na, mindegy, ezt nem volt kedvem, se nyelvtudásom megcáfolni, ráhagytam....amúgy meg elég nehéz beintegrálódni egy olyan helyre, ahol a munkatársaim kivétel nélkül 35 évnél idősebb családos mérnökök vagy technikusok, akik sosincsenek az irodában, mert a gyárban kendácsolnak valamit, én meg nem tudok jól franciául.

Szóval ez a kritika lepergett. Mindenesetre szakvezető nénit se mozgatta az intravertáltságom, így gyorsan a tárgyra tértünk. A trükköm, hogy elszámolta a pontjaimat sajnos nem jött be, mert megmutatta hogy kell, és tényleg megbuktam, ráadásul 4 tantárgyból:-) De addig-addig kérleltem, hogy hadd írjam meg addig a pótvizsgát, amíg itt vagyok, mert különben buzi drága lenne visszarepülnöm, különben is otthon vár a sok vizsga, minden fiszfaszt összehordtam, és hatottam a szívére...a kőszívére.

Tehát július 4ikén, pénteken délután kettőtől este 7ig pótvizsgázok ezekből a szájbatolt fordításokból!!!! Majd szurkoljatok erősen! Ez roppant jó hír, mert így a néni spórolt nekem laza 100.000 forint, hogy nem kell visszajönnöm szept. 4ikére(repjegy, TGV, szállás stb)

csak 1 ponttal, azaz 0.14%-al kell jobbra megírnom, mint azt februárban tettem, és már fasza vagyok, és akkor már semmi nem ment meg a diplomától. Bizakodom. Csak jobban tudok már 1 kicsit franciául. Persze szövegfüggő lesz, nem lehet kiszámítani....ha nukleáris hulladékok tárolásának körülményeit, és az izotópok felezési idejét kell lefordítanom , akkor csúnyán beszopom, de ha vmi autós szöveg lesz, akkor meg örö, bódottá. Majd meglássuk!

Este rögtönzött ünneplés csaptam magamnak, kiraktam a hangfalaimat az ablakba, mint a cigányok, üvöltött az új Offspring album, én meg 1 üveg sörrel meg sok cigivel kiültem gondolkozni a patakpartra. na, meg néha csujjogattam is, egy szál magamban, mert majd szétvetett a boldogság! Annyit gondolkodtam, hogy még elaludni sem bírtam....elmélkedtem erről az egész évemről...hogy bár jópárszor majdnem feladtam, és itthagyva ezt az egész szarszemétszutyok helyet, hazamentem volna..de nem.

A bátraké a szerencse.....most már áldom az eszem, hogy voltam olyan vakmerő, hogy effektíve nyelvtudás nélkül ki mertem jönni egy jó hírű francia egyetem diplomás képzésére, majd a kapcsolataimat kihasználva ráakadtam erre a munkára, megfeleltem az állásinterjún, felvettek, és azóta becsülettel tolom napi 10 órában........és végülis minden erőfeszítésnek egyszer csak meglesz a gyümölcse...és ez egy olyan gyümölcs, amit örömmel szakítok le, mert már alig várom, hogy induljon az otthoni big city life, Budapesten, ahol lassan már ugyanannyi barátom él, mint otthon...tesómtól elkezdve sok mindenki..és hát Veszprém is csak egy köpésre van, kocsival, és Trébánya is :-) Ja, és most őszintén:az állást egyébként meg csak azért vállaltam el, hogy többet sörözhessek Pesten Lacával, ahogy gémélen beszéltük:-)))

Azon pörögtem végig, még éjjel is, hogy mennyire jó, hogy így hozta a sors, hogy már van fasza állásom, egyetemista létemre.....ezért köszönettel tartozom sok embernek, meg magamnak is:-) de magamnak már megköszöntem....szóval szegény frissdiplomások meg hónapokig keresnek melót, CV-k tucatjait adva fel, semmi eredménnyel...ami persze nem az ő hibájuk, hanem a rendszer van elbaszva, kevés a melóhely, sok a köcsög.

Tegnap meg is ünnepeltük, összevont László napot tartottunk (igaz hogy nem volt köztünk László, de az ürügy jó) megünnepeltük a jó híreimet és Jocó is kapott otthon állást végre, tehát volt ok a mókára. Be is mókáztam jól, hajnal felé már a vérmókusok támadásáról tartottam kiselőadást a lányoknak, akik galád módon felvették az egészet videóra, miközben szakadtak a röhögéstől....még nem mertem megnézni a performanszomat.

Ma regenerálódom, mert geci szarul vagyok, aztán este tanulok ha jobban leszek, meg holnap is egész nap, kivéve délután elmegyünk úszni. És már csak 4.5 hétig vagyok itt, szerencsére. És már csak 13 nap és jönnek a barátaim!!!! Zsírkirályságos lesz Párizsban vagánykodni!

csumidázlak titeket!