Namármost jól beszámolok nektek, kedves és kitartó olvasó-pajtásaim, hogy mi történt a tajvani cimboránk vidéki haciendáján.

Igazából semmi érdekes, végig unatkoztam, egyedül a kaja volt érdekes. Kezdődött az egész szombati nap azzal, hogy vége aludhattam 1 nagyot, majd elmentünk az abc-be megvenni az ilyenkor szokásos sablon-ajándékot, a faszinak bort, a csajnak csokit, aztán felültünk egy buszra, és utaztunk rajta vagy 20 percet, majd az előre megbeszélt dolgok elhagyása után (szupermarket, majd templom) az első buszmegállónál leszálltunk, ahol már várt minket Csálín.  (Nem tudom, hogy kell leírni a nevét, a lényeg, hogy így ejti:) Ez egy nyugis kis falu, elég kicsi, és már elfelejtettem hogy hívják, nincs messze St. Angerstól, de nagyjából Mérő-Kvár távra lehet. Aztán elsétáltunk a házukhoz: egy francia pasival él együtt, aki taiwanon dolgozott, és ott ismerkedtek meg, majd hazahozta az asszonyt. A pasas elég miller, fasza házuk van. Kinn a kertben volt az evészet, barbecue-ztunk, bár elég lassan ment, mert Pascal nem annyirán tudta kezelni a fejszét, és így lassan ment neki a fahasogatás, de nem engedte, hogy segítsek, így én hagytam, hadd szenvedjen vele. Én addig elfogyasztottam életem első tajvani sörét, a márkáját ne kérdezzétek, mert nem tudtam elolvasni nyilván, mindenesetre nem volt rossz. De jó sem. Lassan elindult a tűz, egy csomó fogás volt, de mindenből elég kevés, meg a nagy része speciális kínai kaja volt, magok, meg ilyenek, amit igazából az ottohni madáreledelhez tudnék hasonlítani. Nem volt semmi fasza pörkölt, vagy halászlé. Az előételek közül 1 jó cucc volt: képzeljetek el egy kis bokrot, amin sokszor átment az úthenger, szétlapítja, majd a papírvékony bokrot feldarabolják csíkokra. Na, ez tengeri bokor volt, sea weed, és ezt eszik ők ropi helyett, rágcsálnivalónak, és télleg finom, nekem is teccett. Sósos tenger íze volt neki. Aztán jött a CSIGA, mint előétel. Első látásra ódzkodtam tőle, de gondoltam, ha már egyszer ide vetett a sors a csigazabálók országába, hát én is kipróbálom, milyen ez. És nagyon jó!!! Komolyan mondom, bekaptam vagy 5-6 csigát, mindegyik más ízesítésű volt, fokhagymás, zelleres, mittudomén, de finom nagyon. Aztán jöttek ismét a magok, meg valamilyen kínai növény, amit rádobtak a tűzre, majd megettük..abszolút sült tök íze volt. Utána jött 1 kis szardínia, majd fénypontként valamilyen kínai madárnak a tojása, ami a héj eltávolítása után fekete volt, és picit nyúlós. Elég undorítóan nézett ki, de gondoltam, ezt is kipróbálom…hát ezzel nem jártam jól: olyan íze volt a tojásnak, mintha nyalogatnám a rozsdás kerítést….de azért ezt is megdícsértem, udvariasságból. Utána süti meg fagyi, semmi extra. A beszélgetés eléggé akadozott, mert a házigazdák nem voltak túl kommunikatívak, én az elején még próbáltam feldobni témákat, de én sem voltam formában, mert az ősszi hibrid kezd elhatalmasodni rajtam. A kommunikáci nyelve egyébként angolfrancia volt, angol dominanciával, angol mondatokba beszúrkodott franica szavakkal. Jelenleg itt tartunk még mindig sajnos. Szóval azért eltelt a délután, különösebben nem éreztem jól magam, de már magában ezért a gasztronómiai kirándulásért simán megérte:)

Este hazavittek kocsival, kinéztem az egyetemre, megsasoltam a leveleimet, majd haza, és alvás. Ma erős torokfájásra keltem, a hibrid rányomta  a bélyegét az egész napomra, kis hőemelkedés, nózi fojás is van sajna….az egyetemre sem mentem ki netezni, mert túl hideg lett volna a parkban. Így egész délután fordítottam, házit csináltam, tanultam kis franciát, meg Ákost hallgattam, meg gondolkoztam….

Ez 1 ilyen papás hétvége volt… kell az ilyen is.

A telefonom, merdre, ca ne marche pas(=bakker, nem műkszik), szóval elkezedett szarakszani, néha lefagy, meg ilyesmi. A csodás úristenit, ez kell még nekem, amúgy is meg vagyok viselve anyagilag. Holnap elmegyek nézek valami újat, ha látok olcsón, veszek, ha nem, akkor megvárom Magyarországot. Eldöntöttem, mindenképpen megérett a cserére. Nem elég, hogy nem tudok rá felkelni reggel, mert nem elég hangos, és nem lehet többszöri ébresztést beállítani, ma nem kaptam meg apáék smsét sem, meg még kitudja kiét nem, meg csomószor lefagyott, szóval vesztőhelyre vele. Eleget szolgált, már a 9-dik évét tapossa a jó öreg Sony. Most jöjjön az új!