Nem jon Geri. Nem engedi el a fonoke. Ez gyasz. "Szomi" is lettem miatta, ezért tegnap szerveztem egy szép estét magamnak, sajat magam szorakoztatasara. Felderitettem hogy itt Mortagne-ban van kajak-kenu klub, én meg arra gondoltam milyen jo lenne munka utan kicsit evezgetni a folyon. Szoval munka utan elindultam a 206ossal az expediciomra, végig le a folyo mellett, mert altalaban a viz mellett szoktak lenni a csonakhazak, leginkabb.

Az volt a baj, hogy egy ido utan elfogyott a rendes ut, és egy szuk bicikliutra csapattam be, ahol nem tudtam megfordulni, igy hat végigmentem rajta. Olyan szuk volt a sziklak és a fak miatt, hogy 1esben csoszogtam, a 2 tukrot is behajtva, nehogy valami lezsurulja oket. A biciklisek anyaztak kissé, mert nem fértek el, de nem értem miért....nekem nincs jogom kimozdulni? :-) Nem tehetek rola, hogy itt nincsen bicajom.

Nu, a kocsi aljat levertem egy parszor a sziklakon, de nem lett lathato baja, meg amugy is lepereg rola, cégotto!

A sportklub meglett, és persze be volt zarva. Munkaidoben bezzeg lehetne kajakozni. Na, kaptyatok be! Csalodottan kiszalltam, és elindultam sétalni a folyo korul, mellett, rajta. Gyonyoru ez a vidék, az egész egy tajvédelmi korzet, sok kecskét, tehént, meg kacsakokat lattam. Meg mokust is, itt még élnek, 5 kilométerre a lakasomtol....eddig nem jutott el a mérgezésem hatasa, szerencsére.

A nap sutott, a pazsit ismét valoszinutlenul zold volt, figyeltem a sok hal hogy usz a folyoban..... divine idill.

Aztan este Charlietol meghallgattam hogy: "ezek csak hazak, az otthon az valami maaaas". Jol beszél az oreg. Uff. Mondta Csingacskuk és visszatér a munkajahoz.