09.22. Szombat
A kirándulásról, amúgy.
Szombaton felkelek a megbeszélt időben, kinézek az ablakon, szakad az eső, na, mondom, ez a mi formánk, 2 hete nem esett, most meg igen, basszamegaló. Kicsinkét visszafeküdtem, mert még álmos voltam, de aztán felkeltettek csunyául, és mondták, hogy elállt, mehetünk. Elértük a vonat, azztán irány nyugatnak, Nantes- St. Nazaire vonalon egészen La Baule-ig. Ezt báttyótól szülinapomra kapott térképen jól lefigyeltem, merre megyünk. A vonat kultúrált volt, érdekes módon sokkal szebb belülről, mint a TGV, pedig ez annál lassabb volt, és InterLoire-nak hívták. Amúgy.
4en mentünk, a mi Juditunk, és 2 másik magyar csaj, „szépséges” szegedi Judit (nemjófej), aki fizikus (aki csak a todománynak él, mással egyébként nem tőrődik – sokkal szőrösebb a lába és a keze, mint az enyémJ, valamint Eszter, aki 28 éves, francia fordítótolmács és jófej.
Leszálltunk La Baule-ban, lesétáltunk a Boulevard Charles de Gaulle-on ( ez olyan, mint nálunk a Kossuth utca - mindenhol van ilyen) az óceánig. Az óceán nagyon szép, csak nehezen tudtunk közel menni hozzá, mert előttünk keresztbe futottak nagyon sokan. Kiderült, hogy éppen a helyi triatlon 20.-dik, jubileumi versenye folyik éppen, tényállásilag. Namármost, az volt a fennforgás, hogy mi látni akartuk a zóceánt, ezért bátran átfutottunk a versenyzők között keresztben, mikor kicsinkét ritkásabb lett a mezőnyJ
Csináltam jó pár szép fotót, majd otthon megmutatom. Párat rá is tölthetnék a blogra, de nem tudom, hogy kell. Télleg, Lac doktor úr, nem írná le eztet nekem, meg azt hogy hogyan kell linkelni közvetlenül a szövegből valamilyen honlapra?
A lányok elmentek kagylót, meg csigákat gyűjteni, hogy karkötőt csinálhassanak maguknak, én meg addig leültem a nagy víz szélibe, a homokos plázsra, és merengtem egy fél órát. Szép dolog látni az óceánt, még sose nem volt rá alkalma ennek a falusi gyereknek erreJ
Aztán jártunk egyet a városban, igazából a nagy büdös semmi volt itt, homok, szocreál neoprimitív szállodák, és egy-két ajándék és bizsu boltot, ahol a lányok természetesen leragadtak bizbaszokat nézegetni. Nekem ehhez nem volt türelmem, meg pont nem érdekelt az egész, így még sétáltam egyet, majd a lányok 40 perc után rájöttek hogy nem vesznek semmit, mert drága (én ezt az első percben már megmondtam nekik). Ezek után egy fesztiválba botlottunk, tudjátok, 20 éves a triatlon, ahol volt fúvós zenekar, capoiera bemutató, motoros felvonulás, szép újfundlandi vizimentő kutya,(mint a mi néhai Bellusunk), meg aranyos pompom lányok, akik tánciztak is (ne aggódjatok srácok, mindent levideóztam, mert ők nem voltak medencések. Biztos külföldiek voltak) Ennyi sok történés után sétáltunk még egyet a parton, leültünk egy padra „gondolkodni a szaros kis életünkön”, ahogy javasoltam nekik, majd ismét vonatra szálltunk, és elmentünk egy Le Crosic nevű halászfalucskába, ami egy félszigeten fekszik, amely szépen belenyúlik az óceánba.
Ez már megdöbbentően gyönyörű volt, nem volt túl nagy a plage, inkább a víz által megformált sziklás part volt a jellemző, temérdek lagúnával…..gyönyörű volt!Hát hiába, a természet a legtehetségesebb szobrász. Itt már nem volt sok időnk, indult haza a vonatunk, majd Nantesban átszállás, ahol kellett várnunk 40 percet. Igazából csak a vasútállomás melletti parkba mentünk be, a Jardin des plantes-be, ami faszán karban volt tartva, szép volt a gyep, mindenhová ki volt rakva a „ gyerök, gyüsszlesürüfürü” tábla, láttam sok szép növényt, meg azt hogy a tóban kacsa úsz, meg hasonló.
Aztán ismét vonat, irány St. Angers, minden rendben volt az úton, kivéve hogy egy francia lány állandóan szívta az orrát…..de iszonyat hangosan és undorítóan, hogy majdnem arcon könyököltem, de aztán elértünk Angersig, még mielőtt teljesen bekattantunk volna, mi magyarok, mert másokat láthatósan nem zavart. Ezeknek ez természetes. Attól igazi francia nő, hogy az agyába szívja a taknyát. Kösz, ebből nem kérek….
Elég későn értünk haza, 9 körül. Összesen kb 400-240 km-ert vonatozunk, eléggé elfáradtunk. Este még elindítottam a skinheadgyártó gépet, levágtam a hajam, mert már nagy volt, lobogott az óceáni szélbenJ
Ma már nem mentem kirándulni, mert csak szépséges szegedi Juditnak volt kedve, nekem meg vele nem annyira. Szóval itthon maradtunk mind a hárman, de ennek a napnak is meglett a gyümölcse……………..
