Jó hír, de igen nagyon: 5 nappal később, mint ígérték, de a világháló, mint ojjan, beköltözött szerény hajlékomba, a koliszobába!!!

Innentől ígérem, lesz majd skype, megy az MSN is, és nem kell többet fagyoskodnom a parkban, mert az már nagyon nem volt jó, csak ugye, nem volt más alternatívám, hogy tartsam az otthoniakkal a kapcsolat.

 A net gyorsnak tűnik, bár még nem bezséltem senkivel, remélem a kép-hang kombót is bírja! Tittára örülök neki!

Röviden a hetemről: igazából nem történt sok érdekes dolog, hétfő-kedd kemény egyetem, de szerdára elfogyott az erő és a kitartás, mert eddig is nagyon fura volt ennyit az iskolában lenni. Komolyan zavart...még életemben nem voltam ennyit egyetemen, Veszprémben inkább mellé jártunk, vagy a Hóvirág presszóba (H-épület), vagy a Stadion borozóba. Itt még 1 jó kocsma se nincs a suli mellett:-(

Szóval szerdán esett az eső, rájöttem, hogy nekem most nincs kedvem bemenni, mert ha az ember rosszul kel az eső miatt, akkor nem ragaszthatom át a rossz hangulatot a csoporttársaimra, szóval rájuk való tekintettel inkább beültünk 1 kávéházba Judittal és Jocóval, és ott töltöttük a délelőttöt. Délben azért elmentem a franicaórára, ami lófazt nem ért, mert a tanárnéni úgy gondolta, hogy elég már a nyelvtanból, és térjünk át arra, hogy hogyan kell egy fogalmazást mecsinálni. Tudjátok, mint gimi elsőben: bevezetés, tézis, antitézis, szintézis, konklúzió, befejezés...áááá...nem vette észre, hogy az Erasmusos társaság 80%-a örül, ha be tud mutatkozni franciául. Jövő héten a szintézist veszik át....úgy érzem, azt kihagyom, majd később visszanézek. De azért itt is spanolgattam, megismertem 1-2 arcot. Az óra meg elkúrodott, úgy ahogy van...

Délután felvettük a cigányköccsönt, mert a kisnyugdíj már erősen fogyóban volt. A PIN kódomat megküldték, biztos az Óda miatt :-) Úgy láccik a bankosok is szeretik a magaskultúrát:-D

Szerdán este számvitel házit csináltunk, kiba*ott unalmas dolgo könyvelni, meg még nem is nagyon értem a lényegét, de majd csak. Csütörtökön egész délelőtt számvitel óra, ami rendesen leszopkodta a agyamat, ezért d.u.-n Jocóval nekiálltunk megnézni a Sándor Mátyás című 6 részes magyar történelmi filmet, aminek az érdekessége hogy a regényt, amiből készítették, maga Jules Verne írta. A Gyula, magyarán.

Ezzel el is ment a délután. Ez idő alatt a gonosssz ősszi hibrid elkapta a Judit, és ledöntötte a lábáról, bele az ágyba, 39 fokos lázakba. Ma már jobban van, már csak 37-38, mert kezdi kifeküdni..reméljük hamar meggyógyul. Én azért ma is bemnetem a suliba, bár majdnem elaludtam. Utána ebéd, kávézás, majd befejeztük a filmet, és most indul perceken belül a H. C., mert már régen volt. Kb. egy hete asszem. Azóta nem is ittam 1 kortyot se. öhöm, kivéve tegnap.....érdekes volt, éppen esti jóéjtpuszi cigizésemből térek vissza a szobámba, amkor hallom, hogy a szembeszobában durva nagy buli van. NO, mondom, ma se fogok elaludni, rohadt köcsögök..erre kinyílik az ajtó, megjelenik a szomszéd, totál bekarmolva, és az arcomba tolt 1 üveg viszkit, hogy gyere, kostóld meg. Még sose nem beszéltünk, de úgy gondoltam, hogy kiváló alkalom arra, hogy eredeti bennszülött franciákkal ismerkedjek, így bemnetem, és spanoltam mindenkivel. Tök jó fejek voltak, mindenki barátságos volt, bár csak azután, miután megkérdezték, hogy: oké, hogy ösztöndíjjal itt tanulsz. És utána is itt akarsz maradni? Átgondoltam mindent, de már ösztönösen tudom a jó választ: nem, persze nem, hazamegyek Magyarországra. Utána már örültek nagyon, tök részegen is tudták, hogy mi a főváros, meg hogy milyen fasza a Sziget fesztivál, és hogy a pálinka a legjobb cucc a világon, mert még a vodkánál is jobban megkapálja az ember agyát.

Ismét angol-franciául folyt a társalgás, 1 deci viszki elfogyasztása után már értettem mindent, amit mondtak. Cserébe, mert jófej vagyok, tanítottam nekik magyar káromkodásokat, jókat röhögtünk, majd elmentek be a városba tovább inni, engem is hívtak, de nem mentem, ugyanis engem a munka meg a tanulás éltet, 8kor már órán voltam ma.

MIkor elmentek, hallottam a hangjukat az uccán, ahogy csujjogattak, és ordították egymásra, amit tőlem tanultak: fászkálápp, szekkfej, busszi fássz, kuvha...stb....

Büszke voltam magamra, tanítani tényleg szép dolog. Visszahallani az átadott tudást még szebb!