Ma úgy érzem megtört egy picit az otthonról hozott jókedv és motiváció.

Ma kaptuk ki az első zéhánkat, kijavítva. Ez a számomra legnehezebb tárgyól, az angolról franicára fordítás nevű tárgyból történet meg. Még a szünet előtt kaptunk egy egy oldalas durva angol kereskedelempolitikai szöveget, amit szünetig le kellett adni, és ma láttam viszont.

A szöveg anniyra szakszöveg volt, hogy majdnem egy napig dolgzotam rajta, hogy átalakítsam franicára majd odaadtam E.-nek, hogy segítsen. E.-vel, aki dipolmás franicatanár, és szakfordító, közösen még ültünk felette 3 órát, faszán összeraktuk, gondoltam, ez minimum négyes lesz. E. nagyon rendes volt, kurva jól tud franciául, nyilván nem véletlenül kapta a diplomáit.A taktikaám az volt, hogy most minimum négyest kell szereznem, mert a következő zéhát azt már órán kell csinálni, az nyilván egyes lesz, és az órai munkám is, mert nem tudok érdemben hozzászólni semmihez. De ha ez legalább 4es, akkor van esélyem, hogy lediplomázzak ezen a szutyok egyetemen (mertugye, ha csak egy tárgy nem sikerül, akkor már nincs diploma).

Nem húzom tovább az idegeiteket: a fordítás egyes lett, a tanárnő szerint értékelhetetlen.

Judit úgy kapott csuszó kettest, hogy neki egy anyanyelvi franica csinálta meg. Én úgy érzem, ennél többet nem tehetek...kész......voltak kis hibáim, a saját hülyeségeim, egy két félregépelés, egyeztetés, de nem enniyre súlyosak. Értelmielg jó volt, hála Eszternek, tényleg, mert nélküle meg egyszerűen semmit nem ért volna az egész. A gépelést meg én végeztem, ellenőriztem.

Most ez a helyzet. Nem adom fel, megvárom, amíg ők rúgnak ki innen, én addig nem fogok elmenni. De most nagyon nem vagyok jókedvű. Fölbasz az igazságtalanság: hogy a picsába lehet elvárni egy nem anyanyelvűtől, hogy egy A4es oldalban ne hibázzon 3 pici hibánál többet ( nőnem, hímnem, többesszám).

És Juditét, akiét egy anyanyelvű írta...ezzel mi van? Miért csak éppen kettes? mit várnak ezek el az embertől? A szaktársimnak jobb lett, 3asokat, 4eseket kaptak. Csak mi szopjuk a *aszt.

Az már csak kis adalék a mai naphoz, hogy reggel odamegyek kicsit dumálgatni a szaktársaimhoz, kérdeznek egyet, válaszolok, ahogy tudok, kérdeznek mégegyet. Nem értem. Visszakérdezek, elmondják, megint nem értem. Mondom nekik, figyu, akkor váltsunk angolra, mert szeretnék a kérdésetekre válaszolni. Erre ők rámnéznek, csunyául kiröhögnek, és arrébsétáltak.

Az ő kurva anyjukat!!!!!!!

na joccakát, puszi mindenkinek. Nem duli-fulizok tovább. Holnapra majd megnyugszok.Talán.