Most már életet leheltem magamba a tegnap éjjel után......de még mindig úgy érzem, hogy álmodok, és még mindig nem hiszem el, hogy mi történt velem!

Elmesélem, mi volt:

Szerdán, miután megtudtam hogy csütörtökön kettőkor interjúra megyek, nagyon elkapott az idegszibbaj, már nem tudtam magammal mit csinálni...elmentem Emőkéhez, aki írt nekem jópár ípusmondatot, kérdést, ami szóba jöhet az állásinterjún. Elfutottam boltba, vettem magmnak 2 tábla csokit, meg egy XXL csipszet, mert gondoltam szükségem lesz rá, közérzetem feljavításának célzatjából, leginkább. Szerda este 8tól nekiültem, és betnaultam az összes motiv. levelemet, meg mindent, hogy szépen be tudjak mutatkozni, tudjak mesélni a 2 egyetememen teljesített tárgyaimról stb. Hajnlai 1ig készülgettem, majd lefeküdtem aludni, de 4ig hányingerrel küszködve fetrengtem az ágyamban:-( A csoki-csipsz kombó nem volt túl jó ötlet!

Ilyen ideges még nem sokszor voltam. 8után felkeltem, nem mentem be egyetemre, inkább készültem. Kompresszor módjára szívtam a cigiket egymás után, de azoktól is már hányingerem lett (tényleg, hány?), így abbahagytam. 1kor elegántosan felöltözve felültem a vonatra, 2re ott voltam Cholet-ban, leszálltam, tétován álltam az állomás előtt, mikor egy fekete vadiúj BMW 330d-ből kiszáll 1 öltönyös úr, és integet--megismert a CV-men lévő fényképemről.

A cég vezrigazgatója ő, Alain-nek hívják, de nem Delon, 50-es éveibe járó szimpatikus fószer. A kocsiban, a bordó bőrrel borított sportülésekbe belehuppnva kezdett elmúlni az idegességem, ő nagyon jól oldotta, a kocsikról és a mocikról kezdtünk el köteltelnül beszélgetni. Így felengedtem, és rájöttem, hogy tudok én beszélni franciául, persze hibásan, de megértett mindent---csak kellett 1 olyan helyzet, amiben ténylegesen rá voltam utalva, hisz el kellett adnom magam. EZ volt a tét. Meg az, ha nem jött volna össze a gyakhely, húzhattam volna haza, és akkor sose nem tanulok meg igazán franciául.

Odaértünk az ipari parkhoz, ahol a gyára fekszik, leültetett a tárgyalóba, a titkárnő hozott nekünk 1 kávét, és elkezdtünk beszélgetni.Addigra már az összes izgalmam elmúlt. Bemutatkoztam, elmeséltem, hogy mihez értek, ő elmondta hogy mivel foglalkozik a cég, aztán körbevitt a gyárban jól.

Ők nagyon speciális gyémántfejű fúrófejeket és gyémánt élű fémvágótárcsákat gyártanak, amelyeket a repülőgép-és autógyártás során használnak. Az Airbus egyik fő beszállítója, tehátn nem kispályás lófaszjóska a faszi. Kanadába már exportálnak, de most meg akarja szerezni a Közép-Kelet Európai piacot is. Van neki egy embere Budapesten, aki 27 éves és francia, de ő nem nagyon halad előre,így a főnök nincs vele megelégedve. A srácnak főleg nyelvi nehézségei vannak, a magyar cégvezetők nem tudnak franciául, angolul sem túl tárgyalóképesek szerinte (no, én nem tudom..:-), így kell neki egy magyar, akinek a feladata a magyar célpiac felderítése, az érintett cégek felkeresése, és a biznic koordinálása. No, ez lennék én.Feladatköröm még továbbá ezzel a pesti sráccal koordinálva becserkészni a romány, a cseh, a lengyel és a bolgár piacot angolul. És ha van vmi fordítanivaló, az is az én melóm, tehát unatkozni nem fogok, de ennek örülök. És ez csupa olyan dolgo, ami érdekel!!

Megkérdezte, hogy én értem-e a rományokat, meg a többi szlávot, hiszen a magyar is szláv nép. Mondtam hogy öreg, téged valhol nagyon átbasztak, mert minekünk completely different originünk van, leginkább, mindazonáltal. Ezen meglepődött, de elfogadta:-)

Alain nagyon jó arcnak tűnik, beszélgettünk a részletekről. A fizuról nem esett szó, mert sok mindentől függ, de a törvényi minimum, amit egy gyakorlatát töltő embernek kell adni az 350 ojró. Olyan opció van, hogy itt maradok Angersban, kapok 1 cégautót, és napi 160 km-ert autózok a melóhelyemig, meg vissza, de ez geci drága, meg nem is túl kényelmes. A msáik opció, hogy ott a környéken bérel nekem 1 szobát, vagy garzont, és ami meglepő!! hogy így is ad 1 cégautót, mert ugye, kocsiból van elég, ő szívesen ad. Én meg, köszönöm, elfogadom. Háthogyapicsába ne? :-)

SZóval ez utóbbi megoldás fele hajlok.....kiköltözök 1 kis faluba, hétközben esténként nem tudok majd semmit se csinálni, de sztem eléggé el leszek fáradva, hogy ne is legyen erőm semmihez. Oszt hétvégére meg majd jól beleülök a koccsiba, és feljövök Angersba, aztán bandázok majd az itt levő magyar és francia spanokkal! SZóval minden gire, atom boldog vagyok, összejött az, amiről álmodtam! Nyomorult külföldi gyakornokkánt ez a lehető legjobb ajánlat, amit kaphattam!

Visszavitt főnököm a bivalyerős BMW-jével, ami minden egyes gázadásra hátbarúgott, de tetszet...szóval kitett Chletba a vasútnál, volt még 1 órám a vonatig, hát beültem a kocsmába, oszt ittam gyorsba 2 Leffe-t, mert az most a kedvenc! Aztán Angersban le, gyors vacsi, telefon báttyóval, szülőkkel, kollektív örülés, majd a lányokkal mentünk moziba 8ra, Premiers Plans fesztivál volt, európai elsőfilmesek premierjeit láthattuk...animációs és rövidfilmek voltak, 10-15 percesek. Volt egy kettő amiket nagyon nem értettem, bár inkább arra gyanakszom, hogy valmilyen jóféle tudatmódosító szerrel eléégé élvezhető lett volna. De csak söröztünk elötte, Cédric is átjött, gratulált, hozott sört, meg minden jót:-)

A filmfeszten volt egy magyar rendező is, a Tibor, akihez odamentem gratulálni, egy fasza animációs filmet csinált, a Mel Gibson féle Jelek-re hajazott, kukoricaföld, este, félelmetes levélsusogás stb.... Tibor meglepődött erősen, hogy vannak itt magyarok. No hát no, kicsi a világ. Hazafele még beugrottunk még 1 sörre a kocsmába, de ennek ellenére sem aludtam jól..majd hétvégéen kipihenem magam...önfeledt boldogságomban:-)

csumicsácsókpuszi mindenkinek!