Hazaértem!
De kezdem sorban, hiszen a naplóból nem maradhat ki semmi fontos dolog:-) Csütörtökön a névnapi parti nagyon-nagyon jól sikerült, sokan jöttek, csupa lány, sokat ittunk, aztán a hajnal már úgy ért, hogy a padlón ülünk a szobámban, a mosdó alatt, mert ott jó...3 óra fele megjött Cédric is, ő is atom készen, ittam vele is egyet, és onnantól képszakadás...6ig voltam fenn, a fényképezőgépem tanúsága szerint.....szép képeket csináltam.
Aztán másnap 14:30ig alvás, lecsúsztam egy fogadásról, amire el kellett volna mennem az egyetemre, hogy mindenkitől elköszönhessek...hát ez van...aztán fel, admin.. ügyek intézése, este elköszönés Cédrictől, remélem még az életben találkozunk, mert nagyon jó gyerek.
Szombaton reggel 7kor indulás, Párizsban 2-3 óra turistáskodás, a nagy bőröndömmel külön élmény volt, de az Eiffel tornyot ezen alkalommal sem lehetett kihagyni, meg a sétát a Szajna parton.....aztán repülő, Pest fölött nagy vihar, rázkódás, majd sikeres leszállás, este báttyóval és Jocóval kollektív bespiccelés, és az univerzális szeretetről való beszélgetés, majd vasárnap haza, végre kipróbálhattam CSIDAR paripáját...jól megy, fasza kis kocsi! Annyira jó dolog ez a pillanatnyi fogyasztásmérő, az autópályán végig azt nyomkodtam...sztem megvan a következő karácsonyi ajándékötletem.
Aztán a tegnap meg a ma a család jegyében telt el...holnap mama látogatás, szerdától Veszprém!!! aztán hétvégén itthoni barátok, jövő hetet még nem vágom.....még mindig elég fáradt vagyok, még sokat kell aludnom, hogy kiheverjem St. Angers nehézségeit...mérleget meg annyit vonok, hogy ez jó "mulatság", igazi férfimunka volt! És ez igazából kellett nekem, személyiségfejlődésem szempontjából leginkább, hogy nem jöhet össze minden, nem hull magától az ölembe, hanem kurva kemény munkával (az itthon szükségesnél ezerszer keményebbel), és lelki kitartással lehet csak valamit elérni....és a végén úgyis meg lesz a gyümölcse....már úgy megkóstolnám:-))) Most már nem bánom..nem bánom hogy kijöttem, az őszt, a St. Angers kálvária történeteket, amelyekkel untattalak titeket, hogy így szar, úgy szar...szar is volt....de összeszedtem magam, kilábaltam belőle, társam lett a szerencse.....és minden jó ha a vége jó.
Jelenleg elégedetten dőlök hátra, eddig minden sikerült, amit elhatároztam, bízom benne hogy a munkában is megállom a helyem. Az elkövetkezendő 12 napban pedig arra fogok koncentrálni, hogy lehetőleg minden hozzám közelálló emberrel találkozzak, és velül jól érezzem magamat!
Újabb blogszünet márc 1ig!
Technikai jellegű közlemény: ismét telefonszám mizéria. Amit legutóbb Magyarországon használtam, no, azt a 20as SIM kártyát sikerült még kedden a diszkóban bebaszva elhagynom. így most ismét a régi 70es számomon vagyok elérhető ebben a két hétben.
