Csoki

Elmúlt már a hét közepe…szerencsére.

A fordításaim végeztével újabb projectet kaptam, nem kicsit, ellenben nagyot. Piackutatást kell végeznem a magyar famegmunkáló iparágról, felderíteni a konkurenciát, a piacon jelenlévő szerszámkés nagykereskedőket; kilistázni és egy adatbázisba befoglalni az összes 20 főnél többet dolgoztató épületasztalos, bútorasztalos, fűrészüzemes, parketta és egyéb padlógyártó céget, majd mindenkiről az elérhető legtöbb adatot megszerezni. Ezzel a hónap végéig végeznem kell. Még nem derítettem fel mindent, de már így is több száz cégről van szó.

Eközben, az adatbázis építése alatt neki kellett állnom telefonálni, hiszen Rénaldnak, a régiós exportigazgatónak Magyarországra minimum heti kettő céglátogatást kell szerveznem, innen a lóbaszó messzeségből, Mortagne-ból, telefonon.

Ez nem kevés feladat, nem kevés stressz.

A Mortagne Combat élesedik….indul a küzdelem. De ennek ellenére nem érzem szarul magam…még…remélem nem is fogom később sem. A hetem ezekkel a dolgokkal telt, egész nap az internetet bújom, és tegnap álltam neki telefonálni. Mi tagadás, gecire izgultam az első két hívásnál (ennyit akartam így a legelejére), és még fogok is, hiszen főmérnökökkel, műszaki vezetőkkel kell beszélnem, nekem, akinek az égvilágon semmi háttértudásom nincs a famegmunkálást illetően. Apu és az ismerősök segítenek, hogy egyáltalán az alapfogalmakkal képben legyek.

A napirendem kezd kialakulni:

Reggel 6:10kor fel, :30ra talán sikerül kivakarnom magamat az ágyból emberfeletti erőfeszítések árán, hisz, mint mindenki, én is szívből gyűlölök korán kelni. Aztán reggeli, majd wellnessprogram dupla Marlboróval, hogy az álommanókat elűzzem,majd be a kocsiba, 7:30ra a céghez érni, egész nap meló, 1 órás ebédszünet tartok, és kb fél órát ráhúzok, 6ig benn vagyok, nehogy már az új fiú lógjon el a leghamarabb, nem akarom éppen ezzel elbaszni a lehetséges jövendő karrieremet a vállalatnál.

Aztán kis csapatás a faluban vagy  a környéken a kocsival, ameddig kedvem tartja, levezetés gyanánt. Majd haza, vacsi, utána 1 vagy 2 bébisör (mostanában 2.5 decis fasza belga söröket veszek, elég ennyi), aztán vagy blogírás, vagy olvasás (töltöttem le e-bookokat, most éppen Csáth Gézázok ismét, de van má Spiró György is (figyelsz, Anna? J ) aztán fürcsi, majd a szent mézespálinka elalvás előtt, és aluvás 11 körül. Már egyre kisebb porciókban adagolom a páleszt…az első héten még mindennap deciztem, de már kevés van, már csak a  valószínüleg kialakult placebo-hatás miatt kortyintok belőle egy keveset, hogy hátha így jobban alszom, és nem ébredek fel a kibaszott mókusokra és üzletfeleikre. Köszi Laca, használ ez a cuccJ

Ami érdekesség történt a héten a meló mellett, hogy kedden hazavittem a cégautóval Cholet-ba Manu-t, aki nem a Chao, csak így hívják…ő nagyon jó arc, vele sokat spanolok…mondta, hogy én is jó arc vagyok, és majd elmegyünk egyet inni valamikor, előtte meg kipróbálhatom a motorját, ami egy versenyre épített Ducati 916-os. Egy 170 akárhány lóerős vérengző fenevad, egy kibaszott nagy veszedelem. Manu ugyanis Le Mans-ban a világhírű pályán szokta csapni neki jól, félprofi gyorsasági motorversenyző, egyesületben szokott versenyezni ilyen járási bajnokságokban. Nem vagyok benne biztos hogy ki kéne próbálnom, én jelenleg nagyon élvezem az életet,  szeretek élni, és a legerősebb motor amivel mentem egy 50 lóerős 400-as Cagiva enduro volt…(mondjuk szintén Ducati blokkal, de csak a felévelJ

Tegnap meg a másik jó arc kollegámmal, Budoc-cal mentünk Choletba ebédelni..mert mind a ketten kurvára unjuk az ilyen mikróban melegíthető készkajákat, erre beültünk a Peugeotba, hogy majd Cholet-ba eszünk valami faszásat….de annyira kevés volt az időnk, hogy csak egy Mekit találtunk, így a fast food helyet fast food-ot ettünk jó drágáért. Gire !

No,de nem is ez a lényeg, hanem hogy elkezdődött a spanolás a kollegákkal..ennek örülök..ha nem lennének velem jófejek az emberek, meg is őrülnék itt, aztán gyorsan jönnék haza.

Potenciális nő nincsen a közelben, marad a 206 élvezkedni. Bár kicsit máshogyan, de hogy egy nagy klasszikust idézzek: ilyen ez a szelávi. De ez is lepereg.

ÁÁÁ, és már hogy várom a hétvégét, hogy megint pénteken bepattanjak a kocsiba, felkúrjam a hangerőt csumig, hogy csak úgy hupákoljon a Tankcsapda, a Zorall meg az Offspring (ezeket írtam ki magamnak az útra), és irány Angers! Amit eddig utáltam, most azt szeretem, mert ott vannak magyarok. Vicces dolog ez az élet.

Huh…ez a napi 10-11 óra meló, ahol nagyon okosnak kell lenni, nagyon elegánsnak, és 2 idegen nyelven kell beszélni, az anyanyelvemen jóformán meg se szólalok, csak a rövid telefonálások alatt…ez annyi mindent kivesz az emberből, komolyan, hogy alig várom már a pénteket, hogy végre irdatlanul bebaszhassak, és kikapcsoljam fáradt agyam….ahogy D. Nagy Lajosss barátunk énekelné: „lezárt agyam kulcsát eldobom….”! És nem kell sok….múlt héten 4 üveg 9%-os sörtől faszán spiccre állítottam magam.

No, legyetek jók, szombaton, ha magamhoz tértem, lehet hogy új bejegyzéssel boldogítalak titeket.