Úgy gondolom, a tegnap-tegnapelőtt nap volt a fordulópont…, nem volt úl jó érzés eddig ez a kinti környezet, az ország, a város, és a nagyképű franciák nem jelentettek túl nagy boldogságot, és jókedvet számomra, de rájöttem, hogy ennek így nem lesz jó vége, nem fogok megtanulni franciául, esetleg kicsit be is fordulok, de aztán hosszan chateltem, leveleztem egy-két számomra nagyon fontos emberrel, és ennek hatására úgy érzem végre összeszedtem magam…..meg kell látnom minden szutyokban a szépet……hétfő este ennek örömére szerveztem egy Hungarian Cornert, de nem a csendesülős-lelkizőset, hanem amikor sokan vagyunk, és megy a vagánykodás, meg a röhögés… majdnem az összes magyar ott volt.
Mivel báttyó azt tanácsolta, (és az idősebb- bölcsebb szavát megfogadom) hogy ha nem tudsz máshogy kigyógyulni a betegségből, rúgjál be rendesen, és mindjárt jobb lesz…szóval vettünk 1 üveg Pastis-t (ouzo szerű francia rövidital, ánizspálinka)..és beöntöttük az egészet ketten Jocóval gallér mögé, éhgyomorra, mellé fehércsokit kajáltunk, és egészen hajnali fél 1ig ment a hülyeség, mindenki nevetett, és én ismét a régi voltam, nem húzódtam a háttérbe, mint mostanában, épp ellenkezőleg, felszabadultan osztottam az eszet fő szószólóként:-))))
Tegnap korán kelés, egyetem, de végre kisütött a nap, mosolyogtam is már, és minden fasza volt…a menzán nagy meglepetésemre nagy táblán: Boeuf hongoris (magyaros marhapörkölt), pont ez kell nekem, soha jobbkor…rámosolygtam a kiszolgáló csajra, mondtam, hogy nekem ebből tegyél, mert magyar vagyok, ő visszamosolygott, és dupla adagot adott:-)
A betegség is múlóban. Köszönhetően a Pastis ánizs hatóerejének, és persze a lelkiállapotom megváltozásának……minden fasza. Elkezdtem szervezni az új élet projectet, megbeszéltem 2 magyar lánnyal, Esztivel és Emőkével (szegényt itt Emoki-nak nevezik), akik Szegeden végzett franciatanárok, hogy tartsanak nekünk különórát, beszélgessenek velünk, mi meg majd az angolban segítünk. Így talán megtanulok franciául, mert már ideje lenni kicsit fejődni, kinn vagyok 1 hónapja, de egyelőre csak értek, de nem bírok megszólalni.
Mondjuk döntenem kellett, hogy mit választok: a marhapörkölt nyugodt elfogyasztását, vagy hogy otthagyom a tányéromon a finomat, és elrohanok az erasmusosok franciaórájára…gondolom sejtitek, hogy döntöttem:-D
Majd jövő héten megnézem, hol tartanak, ez úgyis kezdő nyelvtani csoport, én meg írásban azért jobb vagyok, a pöri meg csak egyszer van így elkészítve, tényállásilag. És amúgy is tegnap sütött ki a nap hosszú idő után először! Minden értelemben.
Már csak ezt a napot, és pénteket kell túlélni, utána ismét hétvége! Már várom, gondolom ti is várjátok, vagy az uncsi egyetem, vagy a monoton meló miatt. Mi felderítettük, hogy van 1 szép park itt a közelben, tóval, gyeppel, minden jóval, szóval oda fogunk elmenni, meg persze tanulnom kell, 1 csomó fordítást kell megcsinálnom. De legalább sokáig alhatok!
Amúgy a város elég unalmas, nincs itt semmilyen éccakai élet, (erre egyébként figyelmeztettek is mielőtt kijöttünk), de azért próbálkozunk: találtunk az újságban 1 hirdetést: minden kedden ingyenes blues koncert van 1 kocsmában. Na, majd megnézzük, erről is beszámolok, de most megyek ebédelni.
