a cím Geri barátom agyszüleménye. Amúgy én most pont így vagyok.
A hetem úgy volt elbaszva, ahogy csak lehetett. A feladat a cégnél az volt, hogy Rénaldnak Lengyelországba szervezzek tárgyalásokat 2 hét múlvára. Így az egész hetem azzal telt, hogy kigyűjtöttem az összes nagyobb lengyel faipari céget (480 darab), kiszűrni, hogy számunkra kik érdekesek (region/potential/profile) és a kiszűrt egyedeket felhívni.....na hát ez nagyon vicces volt, mert kevéssé megleő módon a lengyelek általában lengyelül beszélnek, meg egy kicsit németül.
Én meg nem.
Németül annyi tudásom van, amennyi a balatoni hepajkodásainkból rámmaradt, de ezek inkább a sör, és a sziakislány,jössz-e dugni témakörben merültek ki...se angolul, se franciául, se magyarul nem beszélnek a lengyel potenciális ügyfeleink, így hát rábasztak, mert n így nem bizniszelünk velük. A lehetséges 40 cégből csak szánalmasan kevés, azaz kettő darab tárgyalást sikerült leszerveznem, a kommunikáció lehetetlensége miatt...ez a 2 cégvezető faszán beszélt angolul, azért sikerült.
MIndenesetre az egész hetemet kitöltötte hogy napi 10 órában ott rohadtam az irodában, számomra ismeretlen nyelven íródott honlapokat böngészve, és kisilabizálva hogy ez most akkor mi van....pfúúú....az estéim legalább hamar elmennek, mivel nincs jobb dolgom, az összes könyvemet kiolvastam, a filmjeimet már másodszor vagy harmadszor is megnéztem, így 1-2 hónapja edzéstervet írtam magamnak, és nyomatom a fekvőtámaszokat, tolódzkodást, és újabban rájöttem hogy a mókuslandi kovácsoltvas franciaágyam eléggé nehéz, így már azt is emelgetem. Legalább így jól érzem magam a bőrömben, fizikálisan.
Mentálisan már kevésbé...most olybá tűnik, mintha meglassult volna picinkét az idő múlása, így a vége felé....nem túl jó a hangulatom mostanában....eddig azért bírtam ki a hétközbeni magányt, mert vártam a hétvégéket, amik általában nagyon jók szoktak lenni. De mostanra már az összes erasmusos "haverom", inkább ivócimborám elment haza, a lengyel-orosz brigád messze van, ők is gyakorlatot kezdtek, szóval konkrétan 3 ember maradt itt, akiket ismerek, Judit, a 2 szegedi lány meg én. A lányok szépen elvannk egymással, mennek rendszeresn shoppingolni, több órát tölteni a kozmetikumokat nézegetve, de hát nekem ettől kettéáll a tököm, ezt max a barátnőmmel tudnám elviselni (ha lenne), de akkor is abszolút ésszerű határok között:-) A szegediekkel amúgy tartom a kapcsolat, aranyosak, okosak, szoktunk jókat beszélgetni, de hát ők is egész szívvel otthon élnek, éjjel nappal a skyepon lógva beszélgetnek a pasijukkal, alig érnek, rá, kirándulni nincs kedvük/pénzük, így hát velük se megyek sokra.
A múlt hétvégém pont ilyen volt, mint ez a mostani. Ülök a szobámban, teljesen egyedül, csakúgy mint hétközben....így már nem is olyan jó ez a hétvége. Ellenben kibebaszott szar. És még három ilyen hétvégét kell kibírnom, amíg jönnek a barátaim. már alig várom, egy megváltás lesz számomra, Párizs, sétálgatás, sok röhögés :-)
Utána már repülni fg az idő, tesó is jön, talán hoz magával valami alkesz kollégát is, szóval fasza lesz az is. Csak már tartanánk ott! Mostanában picit beszűkült az életem. Kurvára nem csinálok semmit, mert egyedül nem szeretek semmit se nem csinálni. De ezzel szerintem mindenki így van. Legalább vinnének el megint üzleti útra, de erről egyelőre nincs hír. Na, nem szomorkodok tovább, mert attól nem lesz jobb.
csá
