Hát ez nem volt egy jó érzés, otthagyni szép országunk, a barátokat, a kiccsaládomat, már most hiányoztok, de mindenki azzal vigasztalt, hogy már csak 11 hét, ezt ki lehet bírni. Vagyis ki kell, és ki is fogom, elvégre így már könnyebb, hogy kijött a jóidő, hoppáré, néha süt is a nap, annak főleg örülünk. Az úton nem volt semmi izgalmas, max annyi, hogy fél órát csúszott a röpülő, ergo a transzfer is, Párizsban lekéstük a vonatunkat, a következőre sem volt hely, merthogy Pünkösd volt, és az összes csigazabáló kirándulni ment....így történt hogy 3 órát kellett várnunk a Montparnasse-on, aminél nem sok biztosnágtalanabb helyet tudok Párizs belvárosában. Amúgy itt nem volt nagyobb gond, a csöveseket le lehetett rázni, csak egy őrült srác indult meg felém rohanva, de félreáltam, így a mögöttem békésen sétálgató emberbe kötött bele.

A vonaton helyünk sem volt, így a vagon előterébe ültünk Judittal, ahová eccercsak betoppant 3 részeg, és büdös román, akik szintén ott telepedtek le. Szarrá voltak tetoválva, a 13 és a horogkereszt az visszatérő motívum volt kezükön. Gondolom a régi Vasgárda eszméinek követői, és lehet hogy nem szeretik a magyarokat, ezért Juditnak mondtam hogy kussolva nyugszol, én se szólaltam meg. Az egyik egyszer rámesett, annyira részeg volt, de blokkoltam izibe, mert számítottam rá, és visszalöktem a barátaihoz, majd utána rájuk mosolyogtam, hogy kifejezzem, hogy én segítettem a barátjuknak, nem verekedni akarok. Megértették.

Angersba megérkezvén kipakolás, majd a másik bőrönbe bepakolás, hiszen hajnali 4:40kor indulás Mortagne-ba. Aludni nem tudtam az éjjel, mert fájt a szívem, hogy el kellett jönnöm Magyaroszágról, és nem voltam vmi jókedvű. 1.5 óra alávs után beültem a kocsiba, és az úton majdnem megönygilkoltam magamat, mert a Tankcsapda Gyűrd össze a lepedőt című számának elhalkulós a vége, és én azon 110-nél bealudtam, a kialvatlanság miatt, és a hirtelen felsikoltó következő szám mentette meg az életemet. Meg az is, hogy éppen tök egyenes volt az út, és nem jött senki. Összesen max 2-3 másodperc lehetett, de nagyon megijedtem, megálltam, kiszálltam a kocsiból, és felpofoztam magam. Onnantól már rendben volt minden. Jó tanulság volt, ha érzem, hogy már ragad le a szemem, azt hiszem, hogy kibírom, de a bármelyik pillanatban elaludhatsz. Ez meg nem játék. Nem akarok egy ilyen faszság miatt karambolozni.

MUnka most volt rendesen, mert Rénald 2 hétre elutazik SZlovákiába és Lengyelországba biznic ügyben, úgyhogy sok follow up melót kellett csinálni az eddigi ügyfelekkel, a folyamatban lévő rendeléseket, árajánlatokat végigzongorázni stb. Péntek vissza, maygar est, meghívtunk 7 újabb magyart, akiket frissibe ismertünk meg, 6 csaj és 1 fiú...elkezdtünk iszogatni, de annyira buták és lúzerek, de ugyanakkor arrogánsak voltak (höhö, mi a szar az a Pannon Egyetem, én Eltés francia szakos vagyok stb) hát magamban mondtam gratulálok, egy szak BTK, Elte, biztos sok pénzt fogsz keresni, és egy tök jó egyetemen tanulsz, OTDk-ra be sem jutottatok. De egy ideig türtőztettem magam, de mikor már őszintére ittam magam, akkor lelúzereztem az összeset a szemükbe bele jól, erre ők megsértődtek, ée köszönés nélkül elmentek, de pont nem érdekel, lepereg, hogy vesztettem újabb 7 szavazót, nagyon felbasztak az arroganciájukkal.

Mi azért még röhögtünk tovább, aztán Noémivel elmentünk egy házibuliba, ahol nem ismertünk senkit, csak tudtuk hogy hol lesz. Erasmusosokkal volt tele az egész, iszonyat szét volt baszva már a lakás, mire odaértünk, asztal feldöntve, szőnyegbe csikkek elnyomva, az ágyon bor kiöntve stb. A lányok leginkább írek voltak, akik nálam magasabbak, szeplősek, pattanásoak, és dagadtak, tehát nagyon csúnyák voltak. Úgy néztek ki mint egy ló, de ezzel most a lovacskákat sértegettem, úgy érzem. Szóval inkább spanolgattam a srácokkal, rögtön kiszúram egy Sarajevo Hard Rock pólós gyereket. Kiderült, hogy ő is félig horvát származású, Hudicsnak hívták, és vele nagyon jól elbeszélgettem, jól megbeszéltük, hogy mi már 900 éve nagyon jó barátok vagyunk, egyedül Jellasics személyének megítélésen volt köztünk erős differencia. De ezen túlléptünk, és a tánctér közepén egymást ölelgetve üvöltöztük hogy: Ante Gotovina sállálálá :-) Még jó hogy nem voltak ott szerbek, mert egy újabb balkáni háború tört volna ki azon nyomban amúgy. Amúgy a zene fos volt, Makarena valamint r'n'b geci, amit ki nem állhatok. Még egy kolumbiai sráccal beszélgettem sokat, keérdeztem hogy vannak az ültetvények a haciendán, mondta hogy fasza, ól megy a biznisz, őt a kokó pénzen amerikában tanítattja az apja. Mondtam az fasza. Aztán még találkoztam egy kanadai sráccal, akinek a nagyanyja '56ban emigrált ki, vele is dumáltam, de ő már nem tanult meg magyarul, mindenesetre örült nekem.

hajnali 5 fele hazakeveredtünk, szombaton Ninával voltam, könyvvásáron, meg egy angersi szobrász galériájában. Aztán kávéztunk, majd kiültünk a szökökúthoz sörözni, világos nappal, de viszonylag kevés ember volt ott , csak 7 néger 2 paddal arrébb. Gondoltam nem lesz gáz, mert még nappal van. Ahogy rágyújtottunk, már jött is az egyik hozzám, hogy adjak cigit. Mondtam hogy bocs, nem adok, nincs sok. erre ő rányúlt az egész dobozomra, én gyorsan kikaptam a kezéből, erre ő elkezdett kurva anyázni, hogy mi az hogy ő szépen kér, én meg nem adok neki, hogy basszam meg, és hogy azért nem mert ő néger? Ógyász, tisztára ugyanaz a szöveg, mint amit otthon a nyomorult cigányok tolnak, tarhálás közben. Ordított a nigger, és egyre csak jött felém, én meg komolyan megijedtem, mert ő is izmos volt, mint a négerek általában, plusz még ott volt 6 hasonló felépítésű haverja, szóval adtam egy szálat, és eliszklotunk onnan izibe. Nagyon fel voltam agyilag baszódva, mert nem az egy szálat sajnálom, de anniyra megalázó, hogy befélemlítettek, és nem volt más választásom. És ebben a pár napban elég sok volt ez a két inger, amelyet más rasszoktól kaptam, szóval képzelhetiek milyen gondolatok jártak a fejemben, hogy hol lenne az ő helyük, de ezeket nem írhatom le, mert nem internetre valóak. De simán kitalálhatjátok.

Szóval így jártam, jó hogy nem raboltak ki, anniyra agresszívak voltak. Este nyugtatásképpen Eszterrel elmentem a Szépművészeti Múzeumba, volt jó pár érdekes festmény, láttam pár Monet és Rubens képet is, de a posztmodern részről menekültünk, az egy halál, nem bírom értékelni az olyan képeket, amit én is bármikor tudnék csinálni, ha a partvist belemártanám kinn az udvaron a meszesvödörbe, és végigsikálnám vele a garázs oldalát.

Éjfélre visszaértünk a Múzeumok éjsazkájáról, utána Noémivel hajnali 3ig elkortyolgattunk egy üveg kiváló Bordeaux-it az udvaron, majd alvás. Ma meg ebéd, mosás, takarítás, készülök, hogy ha jön Geri pénteken, ne mocsokba feküdjön le a pallóra, hanem szép tisztára.

No, lépek, mert lejárt a mosógép, jövő hétvégén jelentkezek. Legyetek jók!