Ismét mesélek picit: megtudtam, hogy az egyetemi könyvtárban dolgozik egy magyar hölgy, így hát az undorító számvitel óránk után meglátogattuk őt: ráköszöntem, hogy Jónapot kívánok, erre az arca felvidult, és rögtön bemutatkoztunk, beszédbe elegyedtünk. Ő Angéla néni, aki már 28 éve kinn él Fro-ban, és mindene az, hogy segíti a kinn tanuló magyar diákokat, mint 1fajta pótanya. Mivel munka közben nem akartuk zavarni, találkoztunk vele munkaidő után is, és egy jót beszélgettünk. Először is felajánlotta a segítségét, ha bármi baj van, akár orvos kell, akár az egyetemen kell elintézni valamit. Ő mondta, hogy nem kell megijedni, mert ha nem sikerül valamelyik tárgy, pótvizsga is van, és ha az sem, akkor valószinűleg jövőre is meg lehet csinálni..nagy kaland, visszajövök 1 napra, leteszem valahogy, és 1 évvel később lesz meg a diplomám, még úgy sem leszek elkésve, 23 évesen:-)
Szóval most már szebben látom a jövőmet....utána kérdezett, valószínűleg akkor nem kell visszafizetni a tandíjat, ha megpróbálkozom az összes vizsgalehetőséggel, és mégis megbukok..szóval ez is eléggé megnyugtató volt..mert eléggé nyomasztó volt ennek a 850 ezer forintnak a terhe a vállamon.
Aztán kérdezgette, hogy hogy érezzük magunkat, mi a véleményünk a franciákról. Én diplomatikusan ismertettem a véleményemet, mire ő erre reflektálva kevésbé diplomatikusan az övét, amely mellesleg abszolút egyezett az enyémmel: azt mondta, hogy ő már 28 éve él itt, de még mindig úgy hívják, hogy a "magyar nő", nem fogadnak be senkit, nem ismerik el a munkáját, mindig kétszer annyit kellett dolgoznia, mint 1 franciának stb....azt mondta, hogy a legrosszabb helyre jöttünk, ez a leggázabb régiója az országnak, itt laknak a legsötétebb emberek, a legbuzibb, legnagyképűbb vaskalapos übernacionalista franciák.Mondta, hogy ne csodálkozzunk, hogy lenéznek minket az osztálytársaink, mert ők a környék gazdag családjainak az atom buta leányai, akiket ebbe a magánegyetemre fizettek be, hisz nem volt annyi eszük ezeknek a Versace szemüveges ribancoknak, hogy bekerüljenek egy állami master 2-es képzésre. Így már nekem is sokkal világosabb a kép.
Aztán péntek: csüt éjjel, péntek hajnalban végre megnéztem a Sorstalanság című filmet, ami nem rossz, csak zavaró, hogy túlzottan sarkítva, 1 nézőpontból mutatja be az egészet. Ilyen szempontból a Zongorista százszor jobb, mert ott szerepelt pl a német tiszt,aki szintén ember(séges) volt, itt csak vadállat és buta magyar és német katonákat szerepeltettek,és angyalszívű zsidókat ami kevéssé valószínű, mert az emberi természet nem ilyen egyszerű. Nyilván mindkét oldalon voltak, akik megmaradtak a lehetőségekhez képest embernek,és voltak akik elkurvultak. De ez a blog 1 napló, és nem filmkritika, szóval 1 huszáros vágással visszatérnék ahhoz, hogy mi történt velem. Pénteken egy zombinak éreztem magam, kb 3 óra alvás után végig ültem 2 x 120 percnyi halál unalmat a suliban. Ismét azzal szórakoztam, hogy az elalvás tüneteit figyeljem magamon,de erről már írtam pár bejegyzéssel lejjebb:-)
Délután fordítás, a hétvégi feladat, aztán megvettük az esti HC-ra a szeszt, majd összegyűltünk, és elkezdtük eheti szeánszunkat, ami rendhagyó volt, hisz FC lett belőle. Nem, nem álltunk neki éjjel footbal clubozni, ellenen csatlakozott hozzánk Cédric, aki 1 francia srác, és jó arc, mert utálja az összes képmutató nagyképű franciát, és ő szívesen spanol velünk. Szóval az FC nyelve francia volt. Az elején még nem ment, majd rámartam a Pastis-ra, belöktem 1 párat a gallérom mögé éhgyomorra, úgy már elég fasza volt, aztán mikor már haladtunk az üveg végére, megint elszállt a tehetség...amikor már elég ittas voltam, onnantól csak az angolra állt a szám, de mindent megértettem franciául, szóval nem volt 1 negatív élmény. A tanulsága az, hogy ha állandóan kicsit be lennék rúgva, sokkal jobban menne a francia:-)))))))))
Éjfélig tartott a beszélgetés, megittunk mindent, mindenki berúgott többé-kevésbé, én még vacsiztam 1 kicsit, aztán mentem aludni......ma meg "délben fel, kávé kell, felhúrozva újra/ kéne még, nincs elég régi/agyat cseréljek újra! "
atom másnap...olyan negrószagú voltam a Pastistól, mintha mentolos cukorkákat nyomkodtam volna szét a zsebemben (mondjak még ilyen kreatív hasonlatokat? :-D
elmásztam valahogy a menzáig, ettem, aztán délután Gerivel beszélgettem gmailen, majd nekiláttam gergózsuzsinak beadandót írni, amitő már előre hányok, annyira érdektelen az egész. Majd holnap bizttos több kedvem lesz..ja, meg elküldtem a 2.5 napja készülő, überbrutál fordításomat a tanárnak mailben...ez is egy z.h, de ez fr-angolra, ez nekem jobb. Ennyi volt a mai napom.
Most még jön egy kis kék öncsalás, akármi, aztán a cigi után elmegyek én is aludni, mert holnap is tanulnom kéne..és nagyobb intenzitással, mert holnap már nem fog kínozni a másnap.....csak a szociális gazdaság, mint nonprofit szereplő című szájbahúzott beadandóm.
