Audi A6 S-line, 3.0 V6 TDI 240 lóerős paripa...ezzel a szarszemétszutyokkal utaztunk. Nem mondanám, hogy kényelmetlen volt benne ülni 3 nap alatt összesen 1600 kilómétert :-) a képminőségért bocs, nappal szemben sikerült megkomponálni nagy hirtelenyen.
e!
Ismét jön a heti beszámoló, nincs menekvés: a héten lényegében lébecoltam, nem sok munka volt, azt is jó elosztottam az 5 napra, hogy nehogy meg keljen terhelnem magam. Amikor volt meló, akkor viszont csőstül jött, fél órás határidejű fordítások, árajánlatok készítése......ja, ilyet már csinálok én is, egyedül....el kell mennem a gyárba, a tervezőirodákba, és ott meg jól kikalkulálják az árat, én meg lefordítom magyarra az árajánlat szövegét.
Amúgy sok érdekes dolog nem volt. Szerdán megkérdezték, hogy el tudok-e menni-e Nantesba, a reptérre, az egyik kollegámat hazahozni: MOndtam, hogy hogy a villámba ne, legaláb kocsikázok, addig sem kell benn ülnöm az irodában. Az igen kimondása utáni pillanatban gondoltam arra, hogy oké, de én még sosem voltam Nantesban, nem ismerem, a térképem meg Angersban hagytam. Hát mindegy, lepereg, majd megoldom valahogy. Kértem egy GPS-t, de azt meg nem lehetett bekapcsolni, szóval maradtak a megérzések,meg a szenzorálás.
Elindultam, 13:00kor már ott is voltam (autópályán kentem neki rendesen) aztán ott meg elvesztem minden igyekezetem ellenére, ugyanis fogalmam sem volt hol a reptér, és egyáltalán moss mi van. Nantes 1 millió lakosú város, szépen bebarangoltam. MIndig megálltam, kérdezgettem az embereket, mi a helyes út, és szerencsére mindenki másfélét mondott. Persze atom rossz helyen kerestem, a város másik végén indultam neki.....mondtak mindent, a legegyszerűbbnek a körgyűrű tűnt, a belvárosban csak mégjobban elvesztem volna. A körgyűrű 24 km hosszú (ebből látszik milyen nagy a város) és hát meg is leltem. ELőtte viszont még átmentem egy olyan hídon, mint a mi hatalmas kőröshegyi viaduktunk...ennek itt legalább volt értelme, mert a házak és a Loire felett vitte az utat.
Meglett a kollega is, kicsit várt rám, az 50 perces bóklászásom miatt, de nem sokat, mert időben indultam el, hiszen tudtam jól, hogy nagyon el fogok veszni.
A másik érdekes dolog a héten: péntek délután a nagyfőnökök éppen a mi irodánkban kávézgattak, beszélgettek, én is igyekeztem bekapcsolódni illetve barátságosan mosolygni hogy bizalmat keltsek bennük :-)
Ez sikerült is, megkérdeztek a jövőbeli terveimről, mondtam hogy én szeretnék nekik dolgozni szeptembertől, ismét megerősítették, hogy az fasza lenne, ők is örülnének neki, mert jól tudok magyarul. De ez a nagynagy Főnök, a vezérigazgató kompetenciája, ő dönt majd rólam. De ők támogatnak. Zsír. És mondták, hogy jó lenne ha joban megismerném a gyártást, a szerszámokat és a legnagyobb ügyfeleket, szóval ha van kedvem, akkor elkísérhetném a kereskedelmi igazgatónkat egy üzleti útjára Dél Franciaországba! MOndom jó, mikor, majd nyárom vmikor? Nem, most hétfőn, hajnali 6:30kor indulunk, szerdán érkezünk.
Tehát kedves feleim és gmailen velem munkaidőben csetelő szintén naplopó barátaim, csütörtökig nem leszek elérhető, ugyanis a napos és gyönyörű dél Franciaországban leszek.c A cég fizeti a hotelt is, és kapunk egy fekete Audi A6-ost, újat, 3.0 V6 TDI-t, merthogy bizniclájf és a megjelenésre adni kell, meg mégsem vezethetünk több mint 1000 kilométert a szakadt kis Peugeottal.
Szóval kurva jó lesz, már nagyon várom. Megismerjük majd egymást jobban majd a ker. igazgatóval, ami jó, mert ő a főnök jobbkeze. A kommunikáció az érdekes lesz, mert ő egy szót sem tud angolul, én meg franciául nem vagyok vmi nagy májer, de majd valahogy megértetem magam. A tárgyalásokon meg csak ülve kell kussolnom, és figyelnem. Az megy.
Ezt a jóhírt este erősen megünnepeltem jóképességű orosz és lengyel barátaimmal. A szokásos, gitározós-éneklős leittasodás. Jó volt na! Szombaton még enyhén ittasan meglátogattuk ukránékat, akik a város túlsó végén vannak. Ott már elkezdtek vedelni, én csak 1 bébisört ittam, mert kocsival voltam.
Aztán én is szomjas lettem, így haza, kocsit leraktam sztenderre, és már koradélután nekiálltunk. Kinn ittunk a koli lépcsőjén, és mindenkit aki arra járt meginvitáltunk egy pohár viszkire: Sok mindenkivel beszélgettünk.....vicces volt, hogy miylen barátságosan beszélget egymással egy lengyel, egy orosz egy ukrán, és egy vietnámi, no meg 1 magyar...nagyot néztek volna a politikusok! A szovjet elnyomók és a demokratikus országok fiataljai, valamint e diktatúrában élő vietnami srácok milyen jól elvannak egymással. Tök érdekes volt a vietnámi arccal dumálni, mert egy csomó mindent nem tudtam az országáról, és a háború után leragadtam, nem vágtam, mi történt azóta velük.
De Rambot nem ismeri. Ott nem vetítették . Vajon miért? :-)
Aztán ahogy leszállt az este, kezdett szétborulni a buli...jöttek vmi mexikói lányok, velük dumáltunk, de elhúztak hamar, mert már nagyon részegek voltunk. Aztán a srácok kidőltek, én megint survivort játszottam, telefonközpontosat is, eltelefonáltam az összes pénzem, de legalább hallottam a hangját annak, aki hiányzott. Aztán hívtam Ninát, már jól kiröhögött ahogy meglátott. Szép voltam biztos. Vele még beültünk egy sörre egy kocsmába, de azt már nem kellett volna, mert az tette fel az i-re a pont. Már addigra se nagyon tudtam felfogni a külvilágot,már nem arra válaszoltam amit kérdeztek, de addigra már nagyon megfáradtam, szóval már 1kor hazajöttem, hazakisértek a barátnőjével, mert nem mertek egyedül elengedni, aztán mentek vissza inni tovább.
Ilyen volt ez a hétvége...most atól eltekintve hogy szétesik a fejem a csúnya másnaptól, amúgy fel vagyok dobódva, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz az út. Majd fényképezek sokat. És ma már június elseje van, ami azt jelenti hogy már csak 8 hét és otthon!!!!!!!!!!!!!!! Hurráá!
csoki
Omlás van, kedves pajtásaim, omlás!
MIndennek az az oka, hogy a hétvégén rockfesztivál volt Angersban, sok fiatallal, akik az utcán vedeltek és bebűnöztek, és a tömeg magával rántott engem is, valamint megismerkedtem legalább 20 emberrel, zömében francia kamionsofőrökkel és atomrokker kőművesekkel, és ittunk sokat, majd tegnap este pedig egy orosz és egy lengyel sráccal ittam, és ez sok mindent elárul. 3an három liter töményet sikerült abszolválni, eből én az 1 liter ginemmel a személyes rekordomat megdöntöttem. Aztán elmentünk a fesztiválra, és ültünk az úttesten, beszélgettünk és mittudomén. Itt laknak a srácok a koliban, ők már reggel óta isznak, és nagyon várják, hogy csatlakozzak, szóval megyek is. Ha lesz erőm,a héten majd írok részletesebb beszámolót!
Kellemes napot! Az enyém az az, nem engedem a másnaposságot kibontakozni:-)
Meleg helyzet?? Figyeld a kezuket, a mosolyukat! Foleg Fleto kattant ra Sarkora nagyon, szépen simizi a kezét neki.
Az Elysee Palotában, Párizsban, május 22-én, a francia-magyar kétoldalú egyezmény aláírásakor készult ez a szép sajtofoto..
Nem jon Geri. Nem engedi el a fonoke. Ez gyasz. "Szomi" is lettem miatta, ezért tegnap szerveztem egy szép estét magamnak, sajat magam szorakoztatasara. Felderitettem hogy itt Mortagne-ban van kajak-kenu klub, én meg arra gondoltam milyen jo lenne munka utan kicsit evezgetni a folyon. Szoval munka utan elindultam a 206ossal az expediciomra, végig le a folyo mellett, mert altalaban a viz mellett szoktak lenni a csonakhazak, leginkabb.
Az volt a baj, hogy egy ido utan elfogyott a rendes ut, és egy szuk bicikliutra csapattam be, ahol nem tudtam megfordulni, igy hat végigmentem rajta. Olyan szuk volt a sziklak és a fak miatt, hogy 1esben csoszogtam, a 2 tukrot is behajtva, nehogy valami lezsurulja oket. A biciklisek anyaztak kissé, mert nem fértek el, de nem értem miért....nekem nincs jogom kimozdulni? :-) Nem tehetek rola, hogy itt nincsen bicajom.
Nu, a kocsi aljat levertem egy parszor a sziklakon, de nem lett lathato baja, meg amugy is lepereg rola, cégotto!
A sportklub meglett, és persze be volt zarva. Munkaidoben bezzeg lehetne kajakozni. Na, kaptyatok be! Csalodottan kiszalltam, és elindultam sétalni a folyo korul, mellett, rajta. Gyonyoru ez a vidék, az egész egy tajvédelmi korzet, sok kecskét, tehént, meg kacsakokat lattam. Meg mokust is, itt még élnek, 5 kilométerre a lakasomtol....eddig nem jutott el a mérgezésem hatasa, szerencsére.
A nap sutott, a pazsit ismét valoszinutlenul zold volt, figyeltem a sok hal hogy usz a folyoban..... divine idill.
Aztan este Charlietol meghallgattam hogy: "ezek csak hazak, az otthon az valami maaaas". Jol beszél az oreg. Uff. Mondta Csingacskuk és visszatér a munkajahoz.
OOOgyàsz, az imént 28 perc alatt sikerult megirnom harom smst a céges BlackBerryn, majd' megorultem kozben. Tudom gaz, de életemben most fogtam ilyet a kezemben eloszor, és még a betuk sem ABC sorrendben vannak rajta, alig birtam hasznalni. Ejj, még 23 éves sem vagyok, és mar elment mellettem a technika! Mi lesz ha majd nyugdijas leszek?
A nap izgalmas kérdése: Ti fogtatok mar BlackBerryt? :-)
Hát ez nem volt egy jó érzés, otthagyni szép országunk, a barátokat, a kiccsaládomat, már most hiányoztok, de mindenki azzal vigasztalt, hogy már csak 11 hét, ezt ki lehet bírni. Vagyis ki kell, és ki is fogom, elvégre így már könnyebb, hogy kijött a jóidő, hoppáré, néha süt is a nap, annak főleg örülünk. Az úton nem volt semmi izgalmas, max annyi, hogy fél órát csúszott a röpülő, ergo a transzfer is, Párizsban lekéstük a vonatunkat, a következőre sem volt hely, merthogy Pünkösd volt, és az összes csigazabáló kirándulni ment....így történt hogy 3 órát kellett várnunk a Montparnasse-on, aminél nem sok biztosnágtalanabb helyet tudok Párizs belvárosában. Amúgy itt nem volt nagyobb gond, a csöveseket le lehetett rázni, csak egy őrült srác indult meg felém rohanva, de félreáltam, így a mögöttem békésen sétálgató emberbe kötött bele.
A vonaton helyünk sem volt, így a vagon előterébe ültünk Judittal, ahová eccercsak betoppant 3 részeg, és büdös román, akik szintén ott telepedtek le. Szarrá voltak tetoválva, a 13 és a horogkereszt az visszatérő motívum volt kezükön. Gondolom a régi Vasgárda eszméinek követői, és lehet hogy nem szeretik a magyarokat, ezért Juditnak mondtam hogy kussolva nyugszol, én se szólaltam meg. Az egyik egyszer rámesett, annyira részeg volt, de blokkoltam izibe, mert számítottam rá, és visszalöktem a barátaihoz, majd utána rájuk mosolyogtam, hogy kifejezzem, hogy én segítettem a barátjuknak, nem verekedni akarok. Megértették.
Angersba megérkezvén kipakolás, majd a másik bőrönbe bepakolás, hiszen hajnali 4:40kor indulás Mortagne-ba. Aludni nem tudtam az éjjel, mert fájt a szívem, hogy el kellett jönnöm Magyaroszágról, és nem voltam vmi jókedvű. 1.5 óra alávs után beültem a kocsiba, és az úton majdnem megönygilkoltam magamat, mert a Tankcsapda Gyűrd össze a lepedőt című számának elhalkulós a vége, és én azon 110-nél bealudtam, a kialvatlanság miatt, és a hirtelen felsikoltó következő szám mentette meg az életemet. Meg az is, hogy éppen tök egyenes volt az út, és nem jött senki. Összesen max 2-3 másodperc lehetett, de nagyon megijedtem, megálltam, kiszálltam a kocsiból, és felpofoztam magam. Onnantól már rendben volt minden. Jó tanulság volt, ha érzem, hogy már ragad le a szemem, azt hiszem, hogy kibírom, de a bármelyik pillanatban elaludhatsz. Ez meg nem játék. Nem akarok egy ilyen faszság miatt karambolozni.
MUnka most volt rendesen, mert Rénald 2 hétre elutazik SZlovákiába és Lengyelországba biznic ügyben, úgyhogy sok follow up melót kellett csinálni az eddigi ügyfelekkel, a folyamatban lévő rendeléseket, árajánlatokat végigzongorázni stb. Péntek vissza, maygar est, meghívtunk 7 újabb magyart, akiket frissibe ismertünk meg, 6 csaj és 1 fiú...elkezdtünk iszogatni, de annyira buták és lúzerek, de ugyanakkor arrogánsak voltak (höhö, mi a szar az a Pannon Egyetem, én Eltés francia szakos vagyok stb) hát magamban mondtam gratulálok, egy szak BTK, Elte, biztos sok pénzt fogsz keresni, és egy tök jó egyetemen tanulsz, OTDk-ra be sem jutottatok. De egy ideig türtőztettem magam, de mikor már őszintére ittam magam, akkor lelúzereztem az összeset a szemükbe bele jól, erre ők megsértődtek, ée köszönés nélkül elmentek, de pont nem érdekel, lepereg, hogy vesztettem újabb 7 szavazót, nagyon felbasztak az arroganciájukkal.
Mi azért még röhögtünk tovább, aztán Noémivel elmentünk egy házibuliba, ahol nem ismertünk senkit, csak tudtuk hogy hol lesz. Erasmusosokkal volt tele az egész, iszonyat szét volt baszva már a lakás, mire odaértünk, asztal feldöntve, szőnyegbe csikkek elnyomva, az ágyon bor kiöntve stb. A lányok leginkább írek voltak, akik nálam magasabbak, szeplősek, pattanásoak, és dagadtak, tehát nagyon csúnyák voltak. Úgy néztek ki mint egy ló, de ezzel most a lovacskákat sértegettem, úgy érzem. Szóval inkább spanolgattam a srácokkal, rögtön kiszúram egy Sarajevo Hard Rock pólós gyereket. Kiderült, hogy ő is félig horvát származású, Hudicsnak hívták, és vele nagyon jól elbeszélgettem, jól megbeszéltük, hogy mi már 900 éve nagyon jó barátok vagyunk, egyedül Jellasics személyének megítélésen volt köztünk erős differencia. De ezen túlléptünk, és a tánctér közepén egymást ölelgetve üvöltöztük hogy: Ante Gotovina sállálálá :-) Még jó hogy nem voltak ott szerbek, mert egy újabb balkáni háború tört volna ki azon nyomban amúgy. Amúgy a zene fos volt, Makarena valamint r'n'b geci, amit ki nem állhatok. Még egy kolumbiai sráccal beszélgettem sokat, keérdeztem hogy vannak az ültetvények a haciendán, mondta hogy fasza, ól megy a biznisz, őt a kokó pénzen amerikában tanítattja az apja. Mondtam az fasza. Aztán még találkoztam egy kanadai sráccal, akinek a nagyanyja '56ban emigrált ki, vele is dumáltam, de ő már nem tanult meg magyarul, mindenesetre örült nekem.
hajnali 5 fele hazakeveredtünk, szombaton Ninával voltam, könyvvásáron, meg egy angersi szobrász galériájában. Aztán kávéztunk, majd kiültünk a szökökúthoz sörözni, világos nappal, de viszonylag kevés ember volt ott , csak 7 néger 2 paddal arrébb. Gondoltam nem lesz gáz, mert még nappal van. Ahogy rágyújtottunk, már jött is az egyik hozzám, hogy adjak cigit. Mondtam hogy bocs, nem adok, nincs sok. erre ő rányúlt az egész dobozomra, én gyorsan kikaptam a kezéből, erre ő elkezdett kurva anyázni, hogy mi az hogy ő szépen kér, én meg nem adok neki, hogy basszam meg, és hogy azért nem mert ő néger? Ógyász, tisztára ugyanaz a szöveg, mint amit otthon a nyomorult cigányok tolnak, tarhálás közben. Ordított a nigger, és egyre csak jött felém, én meg komolyan megijedtem, mert ő is izmos volt, mint a négerek általában, plusz még ott volt 6 hasonló felépítésű haverja, szóval adtam egy szálat, és eliszklotunk onnan izibe. Nagyon fel voltam agyilag baszódva, mert nem az egy szálat sajnálom, de anniyra megalázó, hogy befélemlítettek, és nem volt más választásom. És ebben a pár napban elég sok volt ez a két inger, amelyet más rasszoktól kaptam, szóval képzelhetiek milyen gondolatok jártak a fejemben, hogy hol lenne az ő helyük, de ezeket nem írhatom le, mert nem internetre valóak. De simán kitalálhatjátok.
Szóval így jártam, jó hogy nem raboltak ki, anniyra agresszívak voltak. Este nyugtatásképpen Eszterrel elmentem a Szépművészeti Múzeumba, volt jó pár érdekes festmény, láttam pár Monet és Rubens képet is, de a posztmodern részről menekültünk, az egy halál, nem bírom értékelni az olyan képeket, amit én is bármikor tudnék csinálni, ha a partvist belemártanám kinn az udvaron a meszesvödörbe, és végigsikálnám vele a garázs oldalát.
Éjfélre visszaértünk a Múzeumok éjsazkájáról, utána Noémivel hajnali 3ig elkortyolgattunk egy üveg kiváló Bordeaux-it az udvaron, majd alvás. Ma meg ebéd, mosás, takarítás, készülök, hogy ha jön Geri pénteken, ne mocsokba feküdjön le a pallóra, hanem szép tisztára.
No, lépek, mert lejárt a mosógép, jövő hétvégén jelentkezek. Legyetek jók!
'Eló!
Ismét itt vagyok, rgyogok, a kis blogszünet után. Otthon eszméletlen nagyon jó volt, sok erőt adott a VEN és kitomboltam magamból jól mindent amit ki kellett. Hosszú VEN beszámolót két okból nem írnék: egyrészt az események nemhogy sorban nincsenek meg, de eléggé hiányosak is az emlékképeim, másrészt meg kai nem volt ott, a beszámolóból úgysem fog átjönni neki a hely szellemisége.
Csütörtökön főleg Rékáztam, mert nagyon örültünk egymásnak, hogy tudunk végre beszélgetni, együtt vacsizni, majd az este folymán is főleg vele voltam, meg még beszélgettem sok mindenkivel is, biztos. Aztán a hajnal egy pörkölt társaságában ért, amit nem tudom hogy került oda elém, és hogy kivel fogyasztottam el, majd a felkelő nap sugarában a parkoló betonján ülős a következő kép, hogy elhajt mellettem egy kamion. Elég közel. Ezt szenzorálván úgy éreztem jobb ha hazamegyek. Pénteken megjött elsőnek Miki, majd Csidar és Geri, legvégül főnök úr és barátnője, de mi máraddigra söröztünk jól. Majd Rénalddal is ittunk sokat és gyorsan, fél óra alatt kivégeztünk egy üveg viszkibombát hárman, majd be a sürüjébe. Megtaláltam tesóékat is, ittunk, mindenkivel, veszpérmi betyárokkal, B-vel, Sanyííval, Ákossal, majd előadtam a redbullvodkás csajnak, hogy fél órája érkeztem Franciaországból, és nekem most nagyon hamar nagyon gyorsan dobjon össze valamit, hogy jó legyen, erre ő onnantól deci vodkával adta a vodkaredbullt eredeti áron. Ez a kedvesség elég hamar meglátszott rajtam:-)Következő kép, hogy kollektíve sokan fényezünk, ott már asszem elfogyott a pénzem, mert részegen elfelejtettem a PIN kódomat, és nem tudtam pénzt levenni. De nem érdekelt, mert atom arconpörgés csapatás volt....benn az egyik csapatkocsmában Báttyóval, meg mikivel, Gerivel roptuk a színpadon....aztán beütött a FÉNY és báttyót vadismeretlen nőszemélyekhez irányította tánzolás célzatjából, belőlem meg megint exhibicionistát csinált és a színpaodn nekivetkőzve gogotáncoltam,vagy mi. De kurva sokszor leestem, rá tökismeretlen csajokra, meg srácokra, és mittudomén....ááá...kurvaára kész volt az egész, és nagyon jól éreztem magam. Mikivel megint tahóra ittuk magunkat, mindenkit szivattunk, lásd az előző poszt kommentjeiben a beszólásokat, amik persze csak nekünk viccesek. Aztán hajnalban haza, a panzió be volt zárva, Geri berúgta az ajtaját, fölmászott a szobájába, majd belekiabált a hátizsákjába, mert az volt közel:-) Mi Bazsival nem tudtunk emenni később, az ajtót már addigra megjavították, szóval egy koliban aludtunk, hála Aladárnak. Tesó elaludt, mert ő volt a sofőr haza, én még vissza partizni, B-vel és MIkivel, majd Isten tudja mikor haza, a Telekiben már nem találtuk meg a szobánkat, bementünk tökidegen szobákba, és annyira vakon voltunk, hogy nem vettük észre, hogy benn alszanak, majd a következő kép hogy Aláékkal beszélgetünk valahol a gyerekpornóról és a kakapisi szexről, végül alvás.
Ez volt, szép volt, rövid volt nekem. Most lépek, gyíkok, mert könyvtárkiárusítás van, és oda el kell mennem, mert veszek occsóér sokat, ha találok vmi jót. A visszautamról és a tennapi buliról majd később.
Szia mindent!
